Mezei szegfű 'Arctic Fire' - Dianthus deltoides 'Arctic Fire' Dianthus deltoides 'Arctic Fire'

Termék részletes leírása

Homoki szegfű 'Arctic Fire' - párnás évelő, amely Európa száraz, napos rétjeiről és sziklás lejtőiről származó fajok köréhez tartozik. Sűrű, kúszó lombozatot alkot, keskeny, mélyzöld levelekből, amely a szezon során finoman terjeszkedik oldalirányban. A kifejlett szőnyeg körülbelül 10-15 cm magas és 30-40 cm széles. Júniustól augusztusig vékony szárak nőnek ki apró, ötszirmú virágokkal, amelyek fehér szirmát élénk rózsaszín szem díszíti. A színkontraszt távolról is jól látható, és kiemelkedik a kövek között, száraz falakban vagy út mentén. A virágok enyhén illatosak, és a méhek, valamint a pillangók kedvelik őket. Kerti kompozícióban jól párosítható varjúhájjal, kakukkfűvel, árvalányhájjal, harangvirággal, alacsony zsályákkal és csenkeszekkel, ahol meleg és hideg színárnyalatokat egészít ki. A növényzet alacsony és áttekinthető marad, ezért kisebb kertekbe is alkalmas, ahol nyugodt, örökzöld hatású vonalat hoz létre. Tavasszal új hajtások jelennek meg a levelek között, és a szőnyeg gyorsan visszanyeri tömörségét. Értékelik igénytelenségéért és vonzó virágaiért, amelyek finomságukkal és kontrasztjukkal tűnnek ki.

Termesztés: Saját körülményeink között a leginkább teljes napon, szélvédett helyen és fal vagy enyhe lejtő melletti meleg mikroklímában nevelhető, ahol a növényzet eső után gyorsan kiszárad. A talaj általában könnyű, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál magasabb kőzettörmelék tartalommal. Az ajánlott pH általában 6,8–8,2 körül mozog. Az öntözés gyökeresedés után mérsékelt, az öntözések között hagyjuk a szubsztrátumot kiszáradni, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal általában alacsony dózisú kiegyensúlyozott műtrágya is elegendő. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, és a fővirágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűbb legyen. A mulcs alkalmasabb ásványi, például finom kavics, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Céltartályban a kavics és a vízelvezető réteg hozzáadásával át nem eresztő aljzat bizonyul előnyösnek, télen védett helyen, hogy a virágtartó ne álljon vízben. A konténeres ültetés leggyakrabban márciustól novemberig tart, hűvösebb fekvésekben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés a strapabíró évelő fajoknál megközelítőleg -20-tól -34 °C-ig terjed, döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek előnyös a kiemelt fekvés, a gyökerekhez történő öntözés és a 20–30 cm-es szellős távolság, szélesebb töveknél 30–40 cm, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növényt jelent m²-ként. Meggyökeresedés után a szegfűk ellenállóak a szárazsággal szemben, hosszan tartó stressz esetén azonban nehezebben fejlesztenek bimbókat. Betegségek közül előfordulhat lisztharmat és foltbetegség, kártevők közül levéltetvek és thripszek, szárazságban pedig takácsatkák is.