Mezei szegfű 'Brillant' - Dianthus deltoides 'Brillant' Dianthus deltoides 'Brillant'

Termék részletes leírása

Ragasztós szegfű 'Brillant' - Európa nyílt, napos helyeiről származik, ahol száraz réteken, hangás- és sekély, kavicsos talajokon nő. A 'Brillant' kultivár erre a természetes karakterre épít, és kompakt, 10-15 cm magas párnákat képez, felnőttkorban általában 25-35 cm széles. A keskeny, sötétzöld levelek áttelelnek, így a növényzet szezonon kívül is megőrzi formáját. Júniustól augusztusig vékony, erős szárak emelkednek a levelek fölé, amelyek átmérője körülbelül 2-3 cm. A szirmok kármin rózsaszíntől a vörös rózsaszínig terjednek, finoman rojtosak, és közelebbről nézve gyakran sötétebb szemekkel rendelkeznek. A virágok nektárt és pollent biztosítanak, és a méhek és a kis pillangók keresett forrásai. A növény nem képez töviseket, és talajtakaró évelőként használható sziklákban, száraz falakban, virágágyások szélén és edényes ültetvényekben, ahol könnyed és természetes hatást kelt. Tökéletes választás azoknak a kertészeknek, akik a feltűnő színek, az igénytelenség és a kerttervezés sokoldalúságának kombinációját keresik.

Termesztés: Saját körülményeink között a leginkább teljes napon, szélvédett helyen és fal vagy enyhe lejtő melletti meleg mikroklímában nevelhető, ahol a növényzet eső után gyorsan kiszárad. A talaj általában könnyű, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál magasabb kőzettörmelék tartalommal. Az ajánlott pH általában 6,8–8,2 körül mozog. Az öntözés gyökeresedés után mérsékelt, az öntözések között hagyjuk a szubsztrátumot kiszáradni, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal általában alacsony dózisú kiegyensúlyozott műtrágya is elegendő. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, és a fővirágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűbb legyen. A mulcs alkalmasabb ásványi, például finom kavics, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Céltartályban a kavics és a vízelvezető réteg hozzáadásával át nem eresztő aljzat bizonyul előnyösnek, télen védett helyen, hogy a virágtartó ne álljon vízben. A konténeres ültetés leggyakrabban márciustól novemberig tart, hűvösebb fekvésekben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés a strapabíró évelő fajoknál megközelítőleg -20-tól -34 °C-ig terjed, döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek előnyös a kiemelt fekvés, a gyökerekhez történő öntözés és a 20–30 cm-es szellős távolság, szélesebb töveknél 30–40 cm, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növényt jelent m²-ként. Meggyökeresedés után a szegfűk ellenállóak a szárazsággal szemben, hosszan tartó stressz esetén azonban nehezebben fejlesztenek bimbókat. Betegségek közül előfordulhat lisztharmat és foltbetegség, kártevők közül levéltetvek és thripszek, szárazságban pedig takácsatkák is.