Mirigyes ribiszke Ribes glandulosum

Termék részletes leírása

Mirigyes ribiszke - lombhullató cserje, amely Észak-Amerika keleti részének hűvösebb vidékeiről származik. Ott tűlevelű és elegyes erdők szegélyén, ritkás bozótosokban és humuszos talajú, nedvesebb lejtőkön nő. A kertben alacsony, sűrűn elágazó, tövis nélküli cserjét nevel, amely általában 0,6–1 m magas és 1–1,5 m széles, gyakran tősarjakat hoz. Levelei 3–5 karéjúak, világos- vagy középzöldek, nagyjából 3–10 cm hosszúak, ősszel sárgára színeződnek. Tavasszal feltűnés nélküli, lecsüngő fürtökben nyílnak apró, zöldessárga virágai, amelyek virágport és nektárt kínálnak a korai beporzóknak. Nyáron érnek finom mirigyszőrökkel borított piros bogyói. Ezek az ember számára ehetők, de ízük inkább jellegtelen, a madaraknak viszont értékes táplálékot jelentenek. A növény aromás, levelei érintésre erős illatot árasztanak. Természetközeli ültetésekbe, fák lombkoronája alá, erdőszegélyre és vízfelületek mellé illik. Jól társítható páfrányokkal, árnyékliliomokkal, meténggel, palástfüvekkel és a háttérben álló örökzöld fás szárú növényekkel. Rügyfakadáskor a fiatal hajtásokon gyakran mirigyszőrök jelennek meg, a faj ezekről kapta a nevét. Virágzatai májusban és júniusban nyílnak, termései júliusban és augusztusban érnek be.

Termesztés:  A legmegbízhatóbb virágzást és a termések legszebb színeződését napos helyen éri el, de félárnyékban is jól fejlődik. A homokos vályog vagy vályog, jó vízáteresztő, nagyjából 6,0–7,5 pH-jú talajt kedveli. A pangó víz és a nehéz agyagtalaj növeli a téli károsodás kockázatát, ezért beválik a vízelvezető réteg és a talajtakarás. A konténeres növényeket a gyakorlatban márciustól novemberig ültetik, a fagyos időszakok kivételével. Begyökeresedés után a mirigyes ribiszke jól tűri a szárazságot, az első két évben azonban a hosszabb csapadékmentes időszakokban rendszeres öntözést igényel. Tavasszal jót tesz neki egy kevés komposzt vagy díszcserjéknek való trágya. A metszést virágzás után vagy a termések díszítő hatásának elmúltával végezzük, a választott formától függően. Sövénynek a töveket egymástól kb. 60–80 cm-re ültetjük, csoportos ültetésben négyzetméterenként nagyjából 2–3 cserje szükséges. Hazai viszonyok között körülbelül -20 °C-ig fagytűrő, nyílt fekvésben hótakaró nélküli fagyokban téli kiszáradástól szenvedhet, ezért a szélvédett hely előnyös. A kártevők közül levéltetvek, takácsatkák és pajzstetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül elsősorban a tűzelhalásra és a varasodásra kell figyelni.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.12.2025