Mirtuszlevelű keserű narancs 'Crispifolia' Citrus aurantium var. myrtifolia 'Crispifolia'

Termék részletes leírása

Mirtuszlevelű keserű narancs 'Crispifolia' - a mirtuszlevelű keserű narancs történelmi fajtája, amelyet már a 17. században termesztettek a firenzei kertekben, Hollandiában pedig a 17–18. században „Bouquet-Pomeranze” néven ismerték. A pomeló és a mandarin keresztezéséből származó keserű narancsok csoportjába tartozik, megjelenésében azonban a chinotto típusú fajtákhoz áll közel. Kedvező körülmények között örökzöld cserjévé vagy alacsony fácskává fejlődik, edényben a hazai viszonyok között általában 1,5–2 m magas és 1–1,5 m széles. Növekedése sűrű, ágai rövid elágazásúak, többnyire tövisek nélküliek, kérge sima, barnás. Levelei kicsik vagy közepes méretűek, oválisan tojásdadok, merevek és vastagok, levéllemezük boltozatos, szélük lefelé és a fonák felé hajlik, ami jellegzetesen fodros megjelenést kölcsönöz nekik. Az ágakon nagy számban helyezkednek el, így a korona finoman tagolt és mindig zöld. A levélnyél keskenyen szárnyas. A levelek szétdörzsölve jellegzetes citrusillatot árasztanak. Tavasszal, főként áprilisban és májusban a levélhónaljakban kisebb csoportokban közepes méretű fehér virágok nyílnak, amelyek erőteljes illatukkal vonzzák a beporzó rovarokat. Idősebb növényeknél nyár végén gyengébb ismételt virágzás is előfordulhat. A termések gömbölyűek, kb. 5–6 cm-esek, héjuk sima vagy enyhén göröngyös, éréskor sárgából mély narancssárgába vált. A terméshús narancssárga, finoman 8–10 gerezdre tagolt, inkább kevésbé lédús, kifejezetten savanyú, a keserű narancsokra jellemző kesernyés ízzel. Edényben a termések általában novembertől januárig érnek, és hosszabb ideig a növényen maradhatnak. Lekvár, kandírozott héj, szörp és likőr készítésére használhatók, hasonlóan más chinotto-fajtákhoz, C-vitamin- és egyéb növényi hatóanyag-tartalmuk miatt a hagyományos konyha és italkészítés becsült alapanyagai közé tartoznak.

Termesztés: A keserű narancs nagyon világos, meleg, szélvédett helyen fejlődik jól, ahol a korona huzat nélkül jól beérik és a termések kiszíneződnek. A közeg legyen laza és gyorsan vízelvezető, 6,0–6,5 pH-értékű, nagyobb káliumtartalommal a kiegyensúlyozott íz érdekében. Bevált a citrusföld vagy egy saját keverék, amely nagyjából 40% finom tőzegből vagy kókuszrostból, 30% érett komposztból és 30% vízelvezető ásványi összetevőből, például perlitből, horzsakőből vagy 2–4 mm-es szemcséjű durva kvarchomokból áll. Az öntözés egyenletes legyen, az egyes adagok között a felszín kissé szikkadjon ki, a tartós túlöntözés növeli a fitoftóra („vízpenész”) kockázatát. Tavasztól nyár végéig citrusoknak való tápoldatot használunk, májusban és júniusban magasabb káliumarány és a mikroelemek, különösen a vas, a mangán és a cink folyamatos pótlása ajánlott. A metszést a betakarítás után végezzük, eltávolítjuk az egymást keresztező és sűrítő hajtásokat, és világosan tartjuk a korona belsejét. 30–50 literes edényekben stabil terméskötés alakul ki, a nagyjából kétévente egy kissé nagyobb edénybe történő átültetés elősegíti a gyökerek életerejét. Az első fagyok előtt világos folyosóra vagy 5–10 °C-os télikertbe kerül, ahol csökkentjük az öntözést és jó légmozgást biztosítunk. A teleltetés bevált ablak mellett, természetes fényt kapó világos garázsban, hideg verandán vagy fűtetlen, 0 °C fölé temperált üvegházban is. A keserű narancs önbeporzó, lakásban történő ismételt virágzáskor azonban az ágak enyhe megrázása vagy a természetes légmozgás javíthatja a terméskötést. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 25.11. 2025 

Bővebben:  Útmutató a citrusfélék termesztéséhez