Mocsári mályva F1 'Luna Rose' Hibiscus moscheutos F1 'Luna Rose'

Termék részletes leírása

Mocsári mályva F1 'Luna Rose' - a mályvafélék családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely a mocsarakban és vízpartokon élő észak-amerikai fajból származik. A Luna sorozat F1 vetőmagprogramként jött létre, célja a kompakt, jól elágazó habitus és a már fiatal növényeken megjelenő virágzás volt. A 'Luna Rose' felálló, körülbelül 0,6–0,9 m magas és hasonlóan széles, sűrű lombú bokrocskát nevel. Levelei sötétzöldek, tojásdadok vagy elliptikusak, finoman fűrészes szélűek, ősszel megsárgulnak, a föld feletti rész télre elszárad. Júliustól szeptemberig a hajtások végén általában 15–20 cm széles, tányér alakú virágok nyílnak mélyrózsaszín színben, rubinsötét torokkal és feltűnő porzóoszloppal. Az egyes virágok egy-két napig tartanak, de folyamatosan nyílnak, így a nyár nagy részében naponta több virág is látható a növényen. A virágok virágport és nektárt kínálnak, méhek és lepkék látogatják, illatuk kevéssé érezhető. Kompozíciókban nyári hangsúlyt ad kerti tó mellett, esővízkertben vagy nedvesebb évelőágyásban, ahol jól harmonizál a kínai virágosnáddal, kékperjével, nőszirmokkal, legyezőfűvel és a magas varjúhájakkal. Nagy edényben egzotikus hatású, mégsem nehézkes szoliter.

Termesztés:  Magyarország legtöbb vidékén napos, meleg, erős széltől védett termőhely ajánlott, mélyebb, humuszos, középkötött talajjal, amely jól tartja a nedvességet, de nem válik pangó vizessé. Az optimális talajreakció enyhén savanyú vagy semleges, pH 6–7 között. Ültetése leggyakrabban tavasszal vagy ősszel történik 0,8–1 m-es tőtávolsággal, azaz négyzetméterenként körülbelül 1–2 tövet. A szezon során rendszeres öntözést igényel, különösen a bimbók képződésekor és kánikulában, valamint virágzó évelőknek való trágyával mérsékelt tápanyag-utánpótlást. A talajfelszínt célszerű szerves mulccsal takarni, amely csökkenti a párolgást, és védi a gyökérzetet a nyári túlmelegedéstől és a téli átfagyástól. Hazai viszonyok között a mocsári mályva körülbelül –30 °C-ig fagytűrő, a fiatal növények azonban hálásak a vastagabb téli takarásért és a termőhely vízelvezetéséért. Tavasszal a száraz szárakat közvetlenül a talajfelszín felett vágjuk vissza, az új hajtások viszonylag későn, gyakran csak májusban jelennek meg, ezért az ültetés helyét érdemes megjelölni. Jó körülmények között hosszú életű, a rövid szárazságot is elviseli, és néhány évente végzett rendszeres ifjító metszéssel megőrzi kompakt formáját és gazdag virágzását.

Szerző: Nikol | Revízió: 28.1.2026