Mocsári nefelejcs Myosotis palustris

Termék részletes leírása

Mocsári nefelejcs - évelő lágyszárú az érdeslevelűek családjából, természetes elterjedése Európától Nyugat-Szibériáig és a Himalája térségéig terjed. Patakok és tavak partján, kisebb vízállásokban, árkokban és vizenyős réteken él, ahol gyökerei folyamatosan hűvös, nedves közegben vannak. Rövid rizómáiból alacsony, készségesen záródó állományt fejleszt hajlékony szárakkal és visszás tojásdad vagy lándzsás, gyakran finoman szőrös levelekkel. Virágzata a jellegzetes kunkorodó bogas forgó, amely fokozatosan bomlik ki, és újabb virágokat hoz. A virágok aprók, nagyjából 8–12 mm-esek, bimbóban rózsaszínűek, kinyílva világoskékek, sárga torokfolttal és fehér nektárjelzőkkel. A májustól szeptemberig tartó hosszú virágzás nektárt és virágport kínál a házi méheknek és az apró magányos méheknek is. Elvirágzás után négy kemény makkocska fejlődik, ezek révén a növény könnyen magról szaporodik, és kedvező feltételek mellett összefüggő szőnyeget alkot. A kertben vízpartokon, esőkertekben és vízfelületek mellett hézagkitöltő fajként érvényesül. Kompozícióban jól kapcsolódik a szibériai nősziromhoz, a japán kankalinhoz, a tollbugákhoz és a sásokhoz. A növény nem fogyasztható.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, állandóan nedves vagy vizes, humuszban gazdag talajjal. Edényekben és a tópartok szegélyére szánt kosarakban nehezebb, agyagosabb, vízmegtartó közeget használnak, a növény a talajfelszín felett legfeljebb 10 cm-es sekély elárasztást is elviseli. A kertben többnyire 0,2–0,4 m magasra nő, és 0,3–0,5 m szélesre terjed. Ültetése márciustól júniusig vagy szeptember–októberben ajánlott, kb. 30–40 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként mintegy 6–9 tőnek felel meg. A mocsári nefelejcs a hazai viszonyok között fagytűrő, nagyjából -25 °C-ig, tavasszal föld alatti részeiből újul meg. Tápanyagigénye szerény, tápanyagban gazdag talajon általában elegendő a tavaszi komposztpótlás, edényben lassan oldódó műtrágya alkalmazható. A forró nyárban szárazabb helyen rövidülhet a virágzás, ezért érdemes a talajt kiszáradás nélkül tartani, és szükség esetén mulccsal takarni. Az első virágzási hullám után gyakran újra virágot hoz, ha az elnyílt szárakat eltávolítják. A betegségek közül ingadozó vízellátás mellett lisztharmat vagy rozsda jelentkezhet, a kártevők közül levéltetvek és csigák károsíthatják a fiatal leveleket. A tövek tavaszi szétosztása segíti a megfiatalítást és a tömör szegély megőrzését.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.2. 2026