Mocsári nőszirom 'Spartacus' Iris pseudacorus 'Spartacus'

Termék részletes leírása

Mocsári nőszirom 'Spartacus' - a mocsári nőszirom fajtája, amely feltűnő színű virágaival különbözik a vadon élő fajtól. A föld alatti rizómából kard alakú, sötétzöld levelek nőnek, és mintegy 0,9–1,2 m magas, 0,3–0,6 m széles, tömör tövek alakulnak ki. Júniustól júliusig az elágazó virágszárakon körülbelül 7–10 cm széles, lila árnyalatú, sárga és fehér erezetű virágok nyílnak, a külső leplen kontrasztos rajzolattal. Színei jól mutatnak a kék szibériai nőszirmok mellett, vízfelületek közelében a vízilófarkkal, a nyílfűvel és a szittyókkal is. A növény virágport és nektárt kínál a beporzóknak, ugyanakkor lenyelve ártalmas, kezelésekor kesztyű használata ajánlott. A fajta ott ajánlott, ahol a mocsári nőszirom természetes habitusát várják, de jelentősen eltérő virágszínnel. Elvirágzás után toktermések képződhetnek, ezeket a kertészeti gyakorlatban gyakran eltávolítják, hogy korlátozzák az önvetést. Kiváló választás mindazoknak, akik egyedi és vonzó elemet szeretnének kertjükbe hozni. Színes virágai bármilyen környezetet érdekesebbé és szebbé tesznek.

Termesztés: Teljes napon és félárnyékban egyaránt jól fejlődik, legjobban szélvédett, nedvesebb mikroklímájú helyen, tó, patak mellett vagy esőkertben. A humuszos, kötöttebb, akár agyagos vályogtalajt kedveli, amely tartósan nedves, a nagyjából 0–20 cm-es sekély elárasztást is elviseli. A mocsári zónában vízelvezetésre nincs szükség, hagyományos ágyásban viszont fontos, hogy a talaj télen ne legyen hosszan teljesen oxigénhiányos. Az ajánlott pH körülbelül 5,5–7,5. Az öntözés ültetés után és a meleg hetekben döntő fontosságú, szárazságtűrése inkább gyenge, begyökeresedés után is csak rövid kiszáradást visel el. A trágyázás mérsékelt, tavasszal általában elegendő a komposzt, a túlzott nitrogén a virágzás rovására a levélzetet erősíti. Ültetése márciustól októberig lehetséges, legjobb tavasszal vagy nyár végén, a rizómát sekélyen, mintegy 3–5 cm mélyre helyezzük. A 40–60 cm-es tőtávolság nagyjából 3–5 növénynek felel meg négyzetméterenként. Elvirágzás után a virágszárakat levágjuk, a leveleket őszig meghagyjuk, utána visszavághatók, a lombkomposztból vagy komposztból készült talajtakarás stabilizálja a nedvességet. Edényben szélesebb kosárban vagy tartóban, kötöttebb, agyagos közegben nevelhető, gyakran részben vízbe merítve, ami megkönnyíti a rizómák terjedésének szabályozását. A beérett tövek fagytűrése nagyjából -30 és -34 °C között van, edényben a földlabda könnyebben átfagy. Lehetséges kártevői a csigák, a levéltetvek és a tripszek, a betegségek közül főként a rizóma lágyrothadása és tartós befülledés esetén a levélfoltosság. Kezdőknek a kosaras nevelés és a növekedés folyamatos korlátozása ajánlott, mert a rizómák gyorsan terjednek a környezetbe.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.01. 2026