Mocsári nőszirom 'Variegata' Iris pseudacorus 'Variegata'

Termék részletes leírása

Mocsári nőszirom 'Variegata' - az európai rokonsági körbe tartozó mocsári nőszirom fajtája, amelyet elsősorban hosszú, felálló, sárgásfehértől krémszínűig csíkozott leveleiért termesztenek. Rizómájából fokozatosan terjedő tövek fejlődnek, amelyek kifejlett korukban nagyjából 1–1,5 m magasak és ugyanilyen szélesek, ezért kisebb kertekben gyakran kosárban vagy körülhatárolt partszakaszon nevelik. Júniustól júliusig elágazó virágszárain körülbelül 7–10 cm széles virágokat hoz, amelyek sárgák, a külső lepellevelükön barna erezettel. A tarka lombozat a virágzáson kívül is díszít, és jól harmonizál a sötét levelű árnyékliliomokkal, a sásokkal és a szittyókkal. A fajhoz hasonlóan a növény lenyelve ártalmas, a vele végzett munkához kesztyű ajánlott. A fajtát a természetközeli ültetésekben is nagyra értékelik, mert kontrasztot ad a zöld nádasokhoz, ugyanakkor megőrzi a természetes vizes élőhelyi növényzet hatását. Virágai virágport és nektárt kínálnak a beporzóknak, virágzás után pedig magvas toktermések képződhetnek. Kiváló választás mindazok számára, akik érdekes és díszes növényt keresnek kertjükbe vagy dekoratív vízfelülethez. Tarka levelei és barna erezetű sárga virágai színt és változatosságot visznek a környezetbe.

Termesztés: Teljes napon és félárnyékban egyaránt jól fejlődik, legjobban szélvédett helyen, kerti tó, patak mellett vagy esőkertben, párásabb mikroklímában. A humuszos, kötöttebb, agyagos-vályogos, tartósan nedves talajt kedveli, a sekély, körülbelül 0–20 cm-es vízborítást is elviseli. A mocsári zónában vízelvezetésre nincs szükség, normál ágyásban viszont fontos, hogy a talaj télen ne legyen hosszabb ideig teljesen oxigénhiányos. Az ajánlott pH nagyjából 5,5–7,5. Az öntözés ültetés után és a meleg hetekben kulcsfontosságú, szárazságtűrése inkább gyenge, begyökeresedés után is csak rövid ideig tartó kiszáradást visel el. A trágyázás mértékletes, tavasszal általában elegendő a komposzt, a túlzott nitrogén a virágzás rovására a lombot növeli. Ültetése márciustól októberig lehetséges, legjobb tavasszal vagy nyár végén, a rizómát sekélyen, körülbelül 3–5 cm mélyre helyezzük. A 40–60 cm-es tőtávolság négyzetméterenként nagyjából 3–5 növénynek felel meg. Virágzás után a virágszárakat eltávolítjuk, a leveleket őszig meghagyjuk, majd visszavághatók, a lombkomposztból vagy komposztból készült mulcs stabilizálja a talaj nedvességét. Edényben szélesebb kosárban vagy tartóban, kötött, agyagos közegben nevelik, gyakran részben vízbe merítve, ami megkönnyíti a rizómák terjedésének szabályozását. A beérett tövek fagytűrése körülbelül -30 és -34 °C között van, edényben a földlabda átfagyása veszélyesebb. Lehetséges kártevői a csigák, a levéltetvek és a tripszek, betegségei közül főként a rizómák lágyrothadása és tartós befülledés esetén a levélfoltosság fordul elő. Kezdőknek a kosaras nevelés és a növekedés folyamatos korlátozása a praktikus, mert a rizómák gyorsan terjednek a környezetükbe.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.01. 2026