Mocsári nőszirom Iris pseudacorus

Termék részletes leírása

Mocsári nőszirom - Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos mocsári faj, hazánkban vízpartokon, árkokban és vizenyős réteken él. Vastag, kúszó rizómájából gyorsan terjedő telepeket hoz létre. Levelei kard alakúak, kékeszöldek vagy sötétzöldek, általában 60–100 cm hosszúak, és szélben is megtartják függőleges vonalukat. Elágazó virágszárain májustól júniusig, hűvösebb fekvésben július elején is, 7–10 cm széles, kénsárga virágok nyílnak, a külső leplek barna erezetűek. Elvirágzás után hosszúkás magtokok fejlődhetnek, magjai vízi környezetben könnyen terjednek. A növény virágport és nektárt kínál a beporzó rovaroknak, ugyanakkor lenyelve enyhén mérgező, ezért a vele végzett munkához kesztyű ajánlott. Kompozícióban természetesen hat mocsári gólyahírral, Hippuris vulgarisszal, sásokkal, szittyókkal vagy szibériai nősziromral. Kerti tavaknál stabil szegélynövényként is becsülik, rizómáival megköti a partot, és a növekedési időszakban felhasználja az iszap tápanyagait. Kiváló választás vízikertekbe, tavak partjára és a kert nedves részeibe. Feltűnő virágai és erős, felálló termete szépséget és életerőt visz a környezetbe. A mocsári nőszirom vonzó növény, amely szép, színes virágokkal díszíti a kertet és a vízfelületeket. Mivel nedves körülmények között is jól fejlődik, a kertészek és a növénykedvelők körében egyaránt népszerű.

Termesztés:  Teljes napon és félárnyékban is jól fejlődik, legjobban szélvédett helyen, kerti tó, patak vagy esőkert párásabb mikroklímájában. Humuszos, kötöttebb, akár agyagos vályogtalajt kedvel, amely tartósan nedves, a nagyjából 0–20 cm-es sekély elárasztást is tűri. Mocsári zónában vízelvezetésre nincs szükség, hagyományos ágyásban viszont fontos, hogy a talaj télen ne maradjon hosszú ideig teljesen oxigénhiányos. Az ajánlott pH nagyjából 5,5–7,5. Az öntözés ültetés után és meleg hetekben kulcsfontosságú, szárazságtűrése inkább gyenge, begyökeresedés után is csak rövid kiszáradást visel el. A trágyázás mértékletes, tavasszal általában elegendő a komposzt, a túlzott nitrogén a virágzás rovására a lombot erősíti. Ültetése márciustól októberig lehetséges, legjobb tavasszal vagy nyár végén, a rizómát sekélyen, mintegy 3–5 cm mélyre helyezzük. A 40–60 cm-es tőtávolság nagyjából 3–5 növénynek felel meg négyzetméterenként. Elvirágzás után a virágszárakat eltávolítjuk, a leveleket őszig meghagyjuk, majd visszavághatók, a lombkomposztból vagy komposztból készült mulcs kiegyensúlyozza a nedvességet. Edényben szélesebb kosárban vagy tartályban, kötött, agyagos közegben nevelhető, gyakran részben vízbe merítve, ami megkönnyíti a rizómák terjedésének szabályozását. A kifejlett tövek fagytűrése nagyjából -30 és -34 °C között van, edényben a gyökérlabda könnyebben átfagy. Lehetséges kártevői a csupasz csigák, a levéltetvek és a tripszek, betegségei közül főként a rizóma lágyrothadása és tartós befülledés esetén a levélfoltosság fordul elő. Kezdőknek a kosaras nevelés és a növekedés folyamatos korlátozása ajánlott, mert a rizómák gyorsan terjednek a környezetbe.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.01. 2026