Mocsári sás Carex acutiformis

Termék részletes leírása

Mocsári sás - a palkafélék családjába tartozó európai vízparti faj. A természetben patakok és tavak partján, állóvizek parti zónájában, iszapos réteken és árkokban él. Magyarországon síkvidéktől a dombvidékig találkozhatunk vele, jellemzően tápanyagban gazdag, tartósan nedves talajokon. Kúszó rizómás évelő sás, amely telepeket alkot, és idővel tömör sávokká sűrűsödik. Szára szilárd, élesen háromélű, teljes vegetációban általában 0,8–1,2 m, kedvező körülmények között akár 1,5 m magas. Levelei keskenyek, 5–10 mm szélesek, szürkészöldek vagy kékeszöldek, merevek, tapintásra érdesek. Májustól júniusig a levelek fölé hengeres, barna, „szivar alakú” füzérek emelkednek, virágzás után sötét makkocsák érnek. A beporzás szél útján történik, a virágok illattalanok. Vizes élőhelyeken segít a partok megkötésében és a hordalék visszatartásában, állományait régebben helyenként alomként is hasznosították. A kertben hasznos és díszítő fűféleként alkalmazható vizes ágyásokban, esővízkertekben és kerti tavak mellett, ahol látványosan összeköti a vizet a zöld növényzettel. Természetközeli ültetésekben jól kiegészíti a mocsári nősziromot, a mocsári gólyahírt, a füzényeket, a legyezőfüveket, a szittyókat és a magas páfrányokat.

Termesztés: Humuszos, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású, tartósan nedves talajt igényel. Félárnyékos vagy árnyékos termőhelyen őrzi meg legjobban tömör növekedését és díszes lombját, erős tűző napon a levelek megperzselődhetnek vagy száradhatnak. Tavasszal ajánlott kis adag kiegyensúlyozott, évelőknek való trágyával trágyázni, vagy komposzttal kiegészíteni a vitalitás és az állomány besűrűsödésének elősegítésére. A metszést tavasszal végezzük, ekkor eltávolítjuk az elöregedett és sérült leveleket, ami elősegíti a növény rendezett, tömör habitusát. Az öntözés főként ültetés után és hosszabb aszály idején nélkülözhetetlen, a kifejlett növények azonban közepesen tűrik az átmeneti vízhiányt. Több növény ültetésekor körülbelül 30–40 cm-es tőtávolság ajánlott, hogy az állomány gyorsan záródjon és megőrizze díszítő megjelenését. Fagytűrő, téli védelmet nem igényel.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.1. 2026