Mogyoró 'Hallei óriás' Corylus avellana 'Hall óriása'

Termék részletes leírása

'Hall óriás' mogyoró - régi európai közönséges mogyoró fajta, külföldi katalógusokban 'Hallesche Riesennuss', Hall's Giant, Géant de Halle vagy Bollwiller néven szerepel. Eredete német vidékhez fűződik, és gyümölcsösökben nagy diói, megbízható termékenysége és jó hidegállósága miatt termesztik. A cserje erőteljesen, több törzzsel, szélesen felfelé törő vagy terülő növekedésű, kertekben általában 4–6 m magasra és 3–4 m szélesre nő, nagyon kedvező körülmények között magasabb is lehet. Az éves növekedés általában kb. 20–30 cm. A levelek széles tojásdadok vagy kerekdedek, 6–12 cm hosszúak, fűrészes szélűek, nyáron sötétzöldek, ősszel sárgák vagy narancssárgák. Nagyon korán virágzik, leggyakrabban februártól áprilisig. A porzós virágok lecsüngő sárga barkákat alkotnak, a finom nőivarú virágok piros bibékkel jelentkeznek. A megporzást a szél biztosítja. A fajta részben öntermékeny, de magasabb és rendszeresebb termés érdekében alkalmas egy másik, azonos vagy átfedő virágzási idejű mogyoró, például a 'Webb', 'Lombardská bílá', 'Nottinghamská', 'Cosford' vagy a vad Corylus avellana a közelben. A diók szeptember közepétől októberig érnek. Nagyok, barnák, gömbölyűek vagy enyhén megnyúltak, keményebb héjjal és édes, enyhén diós maggal rendelkeznek. Alkalmasak friss fogyasztásra, szárításra, pörkölésre, sütésre, cukrászsüteményekbe, krémekbe, granolába, mogyoróvajba és hosszú távú tárolásra is. A magok olajokat, fehérjéket, rostokat, E-vitamint, B-vitaminokat, magnéziumot és káliumot tartalmaznak.

Termesztés: Melegebb, napos helyet választunk, ideális esetben alacsonyabb és középső fekvésben, erős téli szelektől védve. A mogyoróbokor enyhe félárnyékot is elvisel, de a diók jó érése és a rendszeres terméshozam érdekében a teljes napfény előnyösebb. Legjobban mély, közepesen nehéz agyagos vagy agyagos-homokos talajban fejlődik, elegendő humusszal, amely jól tartja a nedvességet, de nem marad tartósan vizes. Az optimális pH 6–7 körül mozog, erősen lúgos vagy túl nedves talajokon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes bokrokat körülbelül 3–4 méterre helyezzük el, alacsonyabb, laza sövényeknél 1–1,5 m távolság alkalmazható. Az ültetés után ajánlott érett komposztot bedolgozni a gyökerek köré, a talajt mulcsozni kell faforgáccsal vagy kéreggel, és az első két évben rendszeres öntözést kell biztosítani. A mogyoróbokornak sekély a gyökérrendszere, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség elősegíti a diók méretét és a magok minőségét. A fagytűrés szempontjából a mogyoróbokrok ellenállóak, a jól meggyökeresedett növények körülbelül −25 és −28 °C közötti hőmérsékletcsökkenést is elviselnek, csak a korai tavaszi virágzás érzékenyebb a késői fagyokra. A bokor a kétéves és hároméves vesszőkön terem a legjobban, ezért a metszés az állandó megfiatalításra és 6–8 erősebb vázág megtartására összpontosít; az elöregedett vagy túl sűrűvé váló ágakat kora tavasszal kell eltávolítani. Betegségek és kártevők közül alkalmanként levéltetvek, ormányosbogarak vagy a mogyoró-ormányos lárvái támadhatják meg a termést, a kockázatot a sérült termések időben történő begyűjtése és megsemmisítése, valamint a természetes ragadozók támogatása csökkenti. Kerti kompozícióban a mogyoróbokor szoliterként a hasznosítási részen, ehető sövényben vagy más gyümölcsbokrokkal, például berkenyével, homoktövissel vagy ribizlivel kombinálva használható, ahol stabil, hosszú élettartamú növényzetet alkot.

Többet itt: Cserje mogyoró termesztési útmutató

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.07.02.