Mogyoró 'Lombardi vörös' Corylus avellana 'Lombard Red'

Termék részletes leírása

Lombard vörös mogyoró – a kertészetben a piros levelű mogyorófajták díszcsoportjába tartozik, gyakran Corylus maxima 'Purpurea' néven is említik. A fajta eredete az Észak-Olaszország területéről származó termesztett „lombard” mogyorókra vezethető vissza, ahonnan az óriásmogyorók elterjedtek az európai kertekben. Ez egy több törzsű cserje vagy kis fa, amely kifejlett korában általában körülbelül 3–5 m magas és hasonló széles lesz, és néhány év alatt sűrű koronát növeszt. A legnagyobb dísz a lombozat: a fiatal levelek bronzos vagy mélyvörös színben fejlődnek, széles tojásdadok, 6–12 cm hosszúak, finoman fűrészesek, és a fényen fejlődnek a legjobban. Nyáron részben zöldre színeződhetnek, ősszel sárga vagy meleg barnás árnyalatokba fordulnak. Már februárban vagy márciusban megjelennek a hosszú barkák, amelyek a csupasz ágakon dekoratívan mutatnak, és egyben port is szolgáltatnak. A termés ehető mogyoró zöld burokban, leggyakrabban körülbelül 2 cm nagyságú, amely hazai körülmények között általában szeptemberben érik. A cserje alkalmas szoliterként, vegyes sövényekbe, valamint a kert hasznos részébe is. Kompozícióban jól kombinálható somokkal, berkenyékkel, bangotákkal vagy világos tónusú magas évelőkkel, például gólyaorral, poloskaszagúval vagy díszfüvekkel, amelyek kiemelik a sötét leveleket.

Termesztés: Melegebb, napos helyet választunk, ideális esetben alacsonyabb és középső fekvésben, erős téli szelektől védve. A mogyoróbokor enyhe félárnyékot is elvisel, de a diók jó érése és a rendszeres terméshozam érdekében a teljes napfény előnyösebb. Legjobban mély, közepesen nehéz agyagos vagy agyagos-homokos talajban fejlődik, elegendő humusszal, amely jól tartja a nedvességet, de nem marad tartósan vizes. Az optimális pH 6–7 körül mozog, erősen lúgos vagy túl nedves talajokon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes bokrokat körülbelül 3–4 méterre helyezzük el, alacsonyabb, laza sövényeknél 1–1,5 m távolság alkalmazható. Az ültetés után ajánlott érett komposztot bedolgozni a gyökerek köré, a talajt mulcsozni kell faforgáccsal vagy kéreggel, és az első két évben rendszeres öntözést kell biztosítani. A mogyoróbokornak sekély a gyökérrendszere, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség elősegíti a diók méretét és a magok minőségét. A fagytűrés szempontjából a mogyoróbokrok ellenállóak, a jól meggyökeresedett növények körülbelül −25 és −28 °C közötti hőmérsékletcsökkenést is elviselnek, csak a korai tavaszi virágzás érzékenyebb a késői fagyokra. A bokor a kétéves és hároméves vesszőkön terem a legjobban, ezért a metszés az állandó megfiatalításra és 6–8 erősebb vázág megtartására összpontosít; az elöregedett vagy túl sűrűvé váló ágakat kora tavasszal kell eltávolítani. Betegségek és kártevők közül alkalmanként levéltetvek, ormányosbogarak vagy a mogyoró-ormányos lárvái támadhatják meg a termést, a kockázatot a sérült termések időben történő begyűjtése és megsemmisítése, valamint a természetes ragadozók támogatása csökkenti. Kerti kompozícióban a mogyoróbokor szoliterként a hasznosítási részen, ehető sövényben vagy más gyümölcsbokrokkal, például berkenyével, homoktövissel vagy ribizlivel kombinálva használható, ahol stabil, hosszú élettartamú növényzetet alkot.

Többet itt: Cserje mogyoró termesztési útmutató

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.01.21.