Molyhos madárhúr 'Silberteppich' Cerastium tomentosum var. columnae 'Silberteppich'

Termék részletes leírása

Molyhos madárhúr 'Silberteppich' - a szegfűfélék családjába tartozik, Dél-Európa köves, napsütötte termőhelyeiről származik, ahol sekély, meszes és jó vízelvezetésű talajokon nő. A fajta tömörebb, kevésbé agresszíven terjedő állományt alkot, mint az alapfaj, ezért kisebb kompozíciókban is jól alkalmazható. Talajközeli hajtásain keskeny lándzsás, sűrűn molyhos, ezüstszürke vagy szürkészöld levelek fejlődnek, amelyek az év nagy részében megőrzik színüket, és világos háttérként emelik ki a sötét levelű évelőket. Májusban és júniusban a levelek fölött alacsony szárakon csillag alakú, ötszirmú virágok jelennek meg, fehér sziromleveleik finoman bemetszettek, közepükön kontrasztos sárga porzókkal. Sziklakertekbe, kavicsos ágyásokba, száraz kőfalakba, utak szegélyére, valamint hagymás növények alá is ültethető, ahol virágzásuk után betakarja a talajt. Finoman mutat a ternyék, kakukkfüvek, varjúhájak, alacsony szegfűk vagy csenkeszek mellett, amelyekkel a szárazabb körülmények igényében osztozik. Virágzáskor általában 10–15 cm magas, a levélszőnyeg 5–10 cm, az állomány szélessége rendszerint 40–60 cm-re terjed. Elvirágzás után apró, magvas tokok érnek, a gyakorlatban azonban inkább a rövid hajtásokkal történő vegetatív terjedés érvényesül, amely kitölti a hézagokat.

Termesztés: A növénynek a teljes napfény és a szélvédett hely felel meg legjobban, ahol levelei sűrűn ezüstösek maradnak, és az állományt kevésbé támadják a betegségek. A talaj legyen laza és jó vízáteresztő, ideálisan kavicsos vagy homokos, nehéz agyagtalajon drénréteg és durva homok vagy kavics bekeverése ajánlott. A megfelelő talajreakció semleges vagy enyhén lúgos, körülbelül pH 6,5–8,0. Az ültetést általában márciustól októberig végezzük, 25–30 cm-es tőtávolsággal, ami nagyjából 11–16 növénynek felel meg m²-enként. Az első évben a rendszeresebb öntözés előnyös, meggyökeresedés után a növény jól tűri a szárazságot. A túltrágyázás nem kifizetődő, mert puha, laza növekedést okoz. Virágzás után gyakran enyhe visszavágást végzünk, amely elősegíti a besűrűsödést, és eltávolítja az elnyílt szárakat. Fagytűrése magas, körülbelül −34 °C-ig, veszélyt jelent azonban a tartós téli nedvesség és a tömörödött talaj, amely rothadáshoz vagy az állomány közepének felkopaszodásához vezethet. Edényekben és vályúkban az ásványosabb, magasabb kavicstartalmú közeg és a kiszáradás utáni öntözés válik be. A felszíni kavicsmulcs csökkenti a talaj kimosódását, és kiemeli a virágok fehér színét. Télen kulcsfontosságú megakadályozni a tartós átnedvesedést, hogy az állomány ne rothadjon. A betegségek közül túlöntözéskor gyökérrothadás, magvetéskor palántadőlés fordulhat elő, egyébként a madárhurat ritkán támadják kártevők.

Szerző: Nikol | Revízió: 21.1. 2026