Molyhos üröm 'Valerie Finnis' Artemisia ludoviciana 'Valerie Finnis'

Termék részletes leírása

Molyhos üröm 'Valerie Finnis' - egy észak-amerikai faj ezüstös levelű díszkertészeti fajtája. A faj prériken, száraz réteken, nyílt cserjésekben és homokos lejtőkön él. A kertekben kompaktabb termetéért, puha, ezüstös leveleiért és azért becsülik, mert feltűnő virágok nélkül is világosabbá teszi a kompozíciót. A fajta sűrű, felálló vagy enyhén szétterülő, mintegy 40–60 cm magas és 45–60 cm széles töveket nevel. Levelei lándzsásak, finoman molyhosak, ezüstösfehérek vagy szürkésezüstösek. Érintésre aromásak, és néhány bujábban növő ürömféléhez képest rendezettebb hatást keltenek. Júliusban és augusztusban apró, sárgásfehér vagy krémszínű fészekvirágzatok nyílnak, ezek díszértéke kisebb, mint a leveleké. A virágszárak időben történő visszavágásával a növény kompaktabb formát és tisztább ezüstös hatást tart meg. Szépen működik összekötő elemként rózsák, levendulák, zsályák, macskamenták, varjúhájak, kasvirágok, gólyaorrok és alacsonyabb díszfüvek között. Kiválóan illik napos évelőágyásokba, kavicsos ültetésekbe, utak szegélyére, előkertekbe és nagyobb edényekbe. Ezüstös levelei tompítják az éles színeket, kiemelik a lila és rózsaszín virágokat, és száraz, mediterrán könnyedséget visznek az ültetésbe. A rokon ürömfajok aromás illóolajokat és keserűanyagokat tartalmaznak, és nagy hagyományuk van a gyógynövényhasználatban. Ezt a fajtát elsősorban díszítő lombjáért termesztik.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, itt a legszilárdabb a növekedése és a legvilágosabb a levelek színe. A talaj legyen jó vízáteresztő, könnyebb, homokos vályog vagy köves, inkább száraz vagy közepesen nedves, pH-ja körülbelül 6,0–8,0. Jól tűri a semleges vagy meszesebb talajt, a nehéz, nedves és tömörödött talaj nem felel meg neki. Ültetése márciustól májusig, valamint szeptembertől októberig ajánlott. Csoportos ültetésben 4–6 db kerül egy m²-re, szegélyben a tőtávolság 40–50 cm. Ültetés után a begyökeresedésig rendszeresebb öntözés ajánlott, később a növény jól tűri a szárazságot, és főként hosszú nyári aszály idején igényel öntözést. A trágyázás legyen mérsékelt, mert a gazdag talaj és a nitrogéntöbblet laza növekedést és gyengébb színeződést okoz. Tavasszal el kell távolítani a hajtások száraz maradványait. A szezon során a tő virágzás után vagy szétesése esetén visszavágható, hogy újra sűrű, ezüstös lombtömeget hozzon. Rizómái laza talajban gyorsabban terjedhetnek a környezetbe, ezért kisebb ágyásokban ajánlott a szélek rendszeres lehatárolása. A beérett növények fagytűrése körülbelül −25 °C és −30 °C között van. Betegségek és kártevők ritkán jelentkeznek, a fő kockázatot a nedves télen bekövetkező rothadás, a túltrágyázott állományban fellépő lisztharmat, valamint a fiatal hajtásokat károsító csigák jelentik.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.06. 2026