Nagy ezerjófű var. purpureus Dictamnus albus var. purpureus

Termék részletes leírása

Nagy ezerjófű var. purpureus - az ezerjófű színváltozata a rutafélék családjából. Európa és Nyugat-Ázsia meleg kedvelő erdőssztyeppjeinek évelő lágyszárú növénye. Hazai viszonyok között szoliterként és csoportban is jól mutat. Néhány év alatt ugyanis stabil, elfásodó gyökérnyakat és erős szárakat fejleszt. Felálló, 60–90 cm magas és körülbelül 45–60 cm széles tövet nevel. Május végétől júliusig a szárak felső részén nagyjából 15–25 cm hosszú fürtök fejlődnek. A 2–3 cm-es virágok lilák vagy rózsás-ibolyásak, vöröses erezetűek és finoman illatosak. Porzóik feltűnően túlnyúlnak a sziromleveleken. Elvirágzás után díszes toktermések képződnek, amelyek éréskor csillag alakban nyílnak fel. Levelei fényesek, páratlanul szárnyasak és sötétzöldek, szétdörzsölve citrusos illatot árasztanak. Szöveteiben illóolajok és fototoxikus anyagok találhatók. Ezek érzékeny bőrön érintés és napfény hatására irritációt okozhatnak, ezért ápolásakor ajánlott a kesztyű, a virágszárak vágásakor pedig az óvatosság. Rovarbeporzású növény, vonzza a méheket és más beporzókat is. Kompozícióban jól illik a levendulához, a zsályához, a macskamentához, a száraz termőhelyek rózsáihoz és a díszfüvekhez, amelyek kiemelik virágzatának függőleges vonalát.

Termesztés: Legjobb számára a teljes napfény, esetleg a enyhe félárnyék, meleg, jól szellőző termőhelyen. Jó vízáteresztő, vályogos homok- vagy köves talajt igényel, ideálisan magasabb mésztartalommal, körülbelül pH 7,0–8,0 értékkel. A Dictamnus albus var. purpureus konténeres növényeit tavasszal vagy kora ősszel ültetjük. Az első évben a közeget mérsékelten nedvesen, de nem túlöntözve tartjuk. A tövek teljes beérése gyakran 2–5 évig tart, ezután a növekedés kiegyensúlyozott, a virágzás rendszeres. Begyökeresedés után jól tűri a szárazságot, a téli pangó vizet viszont rosszul viseli. Ezt vízelvezetéssel és ásványi talajtakaróval érdemes mérsékelni. A beérett tövek fagytűrése a tél lefolyásától és a talaj nedvességétől függően körülbelül -23 és -40 °C között van. Tavasszal eltávolítjuk az elszáradt szárakat. A virágzás minden évben megismétlődik, és a növény általában nem igényel támasztást. A trágyázás legyen mértékletes: tavasszal elegendő a komposzt vagy egy lassan oldódó műtrágya, mert a túl sok nitrogén puha hajtásnövekedést okoz. Az átültetést rosszul tűri, ezért végleges helyre ültetjük. Ajánlott ültetési távolsága 40–50 cm, ez négyzetméterenként körülbelül 4–6 tövet jelent. Edényben mélyebb cserepet használunk, jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag közeggel és biztos vízelvezetéssel. Télen a földlabdát védeni kell a tartós átázástól. Kártevői közül levéltetvek, illetve a hajtó leveleken csigák jelenhetnek meg. Jó légmozgás mellett a betegségek inkább ritkák.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026