Nagyfejű imola Centaurea macrocephala

Termék részletes leírása

Nagyfejű imola - a Kaukázus és Északkelet-Törökország hegyi rétjeiről származik, gyakran a felső erdőhatár körüli övezetből. A kertben feltűnő, bokros habitust alakít ki, felálló szárakkal és dús tőlevélrózsával. Levelei széles lándzsásak, enyhén érdesek, szürkészöldek vagy középzöldek, a legalsók nyelesek és akár 20–25 cm hosszúak is lehetnek, a szár felsőbb részén ülők. A merev, finoman szőrös szárak végén júliusban és augusztusban 7–10 cm-es, gömbölyű fészekvirágzatok nyílnak. A virágok élénksárgák, a szegélyvirágok hosszabbak, és „pelyhes” körvonalat adnak a fészeknek. A fészekaljat fényes, világosbarna, articsókára emlékeztető fészekpikkelyek alkotják, így az elvirágzott fejek is dekoratívak. A növény hangsúlyos elemként érvényesül az évelőágyásban és a természetközeli ültetésekben is, és vonzza a beporzókat. Jól társítható díszfüvekkel, kasvirágokkal, zsályákkal vagy varjúhájakkal, amelyek a nyár későbbi részében folytatják a virágzást. Virágai vágásra alkalmasak, szárítva sokáig megőrzik formájukat.

Termesztés: A teljes napot és a jó vízáteresztő, inkább sovány, kaviccsal kevert, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású talajt kedveli. Nehéz agyagtalajban a vízelvezetés és a magasított ágyás segít, mert télen a tartós pangó víz árt neki. Ültetés után rendszeres nedvességet igényel, begyökeresedés után elviseli a nyári szárazabb időszakokat, és tavasszal elegendő számára egy mérsékelt komposztos trágyázás. A kavicsból vagy apró zúzalékból készült mulcs visszaszorítja a gyomokat, és tisztán tartja a tőlevélrózsát. Az elvirágzott fészkek eltávolítása meghosszabbítja a virágzást, és korlátozza a meleg fekvésekben előforduló önvetést, a virágzatok meghagyásával viszont szárításra alkalmas anyag nyerhető. Tavasszal el kell távolítani a tőlevélrózsa száraz maradványait, az idősebb töveket 3–4 évente érdemes tőosztással megújítani, hogy megőrizzék életerejüket. Edényben mélyebb, vízelvezetéssel ellátott cserépben, ásványi közegben nevelhető, ekkor az öntözés rendszeresebb, mint szabad földben. Hazai viszonyok között kb. −34 °C-ig fagytűrő, legjobban jól szellőző helyen, téli túlnedvesedés nélkül telel. Márciustól októberig ültethető, a szokásos tőtávolság 40–50 cm, ami négyzetméterenként kb. 4–6 növényt jelent. A betegségek közül túl sűrű állományban lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül levéltetű a fiatal hajtásokon, többnyire komoly kár nélkül.

Szerző: Nikol | Revízió: 21.1. 2026