Nagygyümölcsű húsos som 'Ekzoticznyj' - konténeres Cornus mas 'Ekzoticznyj'

Termék részletes leírása

Nagygyümölcsű húsos som 'Ekzoticznyj' - ukrajnai eredetű fajta. Az 'Ekzoticznyj' a kínálatban a rendkívül nagy, megnyúlt, sötétvörös–bordó héjú somtermései miatt kedvelt. A termések oválisak vagy körte alakúak, és a körülményektől függően általában 6–8 g-osak, jól tápanyag-ellátott bokrokon 10 g körüliek is lehetnek. A gyümölcshús lédús, teljes megpuhulás után felerősödik az édessége és meggyre emlékeztető íze, korai szüretnél viszont a savanyúság és a fanyarság dominál. A somtermés a C-vitamin, a szerves savak és a polifenolok, köztük az antociánok természetes forrása, ami a mély színben és a karakteres ízben is megmutatkozik. A pektinnek köszönhetően könnyen zselésedik, ezért gyakran készül belőle lekvár, zselé és szörp, de gyümölcslében, likőrben vagy vegyes befőttek színező összetevőjeként is jól beválik. A cserje vagy alacsony fa általában 3–6 m magasra nő, kifejlett korában nagyjából 3–5 m széles, és többtörzsű bokorként vagy alacsony törzsön is nevelhető. Levelei átellenesek, elliptikusak, nyáron mélyzöldek, ősszel sárga–narancssárga árnyalatúvá színeződnek. Virágai még lombfakadás előtt, leggyakrabban márciusban és áprilisban jelennek meg sárga virágcsomókban, és a beporzó rovarok fontos korai virágpor- és nektárforrásai.

Termesztés: A húsos som igényei alapján a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fás szárú növényei közé tartozik. A semleges vagy enyhén lúgos talajokat, a napos, nyílt fekvést, valamint a déli, délkeleti és délnyugati lejtőket kedveli leginkább. A szárazabb körülményeket is elviseli, mivel mélyen gyökerezik, és egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes vízhez jutni. Csak a termések érése idején, az évjárattól függően augusztustól szeptemberig igényel több vizet. Fája és virága is teljesen fagytűrő. Sikeresen termeszthető 600 m tengerszint feletti magasságig. A hideg fekvésű, különösen a gyakran ködös helyek nem kedveznek neki. Az árnyékot és a félárnyékot sem viseli el. Főként ültetés után, a koronaforma kialakításának időszakában erősebb metszést igényel. Bokor ültetésekor 3–5 főágat hagyunk meg, ezeket körülbelül harmadukkal-felükkel visszavágjuk. A metszést a termesztés első három évében megismételjük. Oltott facsemete ültetésekor a korona sudárral vagy anélkül (üstkoronaként) is kialakítható, az almatermésűekhez vagy a csonthéjasokhoz hasonló módon. Mivel a húsos som az egyéves termővesszőkön terem, amelyekből természetes módon elegendő képződik, a metszés csupán a bokor vagy a korona ritkítására szorítkozik. A népi gyógyászatban a somtermést ma is ajánlják emésztési panaszokra, elsősorban bélproblémákra, akár akut (például hasmenés, hasi görcsök), akár krónikus formában. A som gyógyhatása már az ókor óta ismert. Ebből a szempontból a növény minden része hasznosítható (kéreg, gyökér, hajtások, termés). A kérget, a gyökeret és a hajtásokat például láz ellen alkalmazták. A termés bélbetegségek esetén használható. A levélből, virágból és termésből készült szerek emésztési zavarok, vérszegénység, máj- és vesebetegségek kezelésére alkalmazhatók. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésében használják. A besűrített levet a hagyományos gyógyászatban bőrbetegségek kezelésére is alkalmazzák. A gyümölcshús és a magból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására hasznosítható. A somtermés más, kevésbé értékes gyümölcsfajokkal is kombinálható. Délnyugat-Európában a somtermést előszeretettel dolgozzák fel befőttnek és dzsemnek. Konyhai szempontból érdekes a vörösáfonyával és körtével készült vegyes befőtt vadételek köretéül. A termés szárítással vagy fagyasztással is tartósítható. Az őrölt, szárított gyümölcshússal a nyárson sült húsokat is megszórják. A szárított somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készül. A termésből magas vitamintartalmú, ízletes szörp is készíthető. A gyümölcs szeszbe is eltehető, illetve bor vagy párlat is készíthető belőle. A vitaminok, antociánok és fenolos vegyületek mellett a somtermés nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaz, amelyek a zselésedő képességet befolyásolják. Így nem véletlen, hogy a somot évszázadok óta lekvár, zselé és befőtt készítésére használják. Élelmiszerré való feldolgozáskor általában elegendő cukrot kell hozzáadni.

Szerző: Nikol | Revízió: 18.2. 2026