Nagylevelű cickafark Achillea macrophylla

Termék részletes leírása

Nagylevelű cickafark - a cickafark botanikai faja, nem kultivár, Európa hegyvidéki és hegyaljai területeinek őshonos növénye. Természetes állományai főként Nyugat- és Közép-Európában, többek között az Alpokban és az Appenninekben találhatók, ahol üdébb magaskórós társulásokban, világosabb erdőszegélyeken és mélyebb, tápanyagdúsabb talajú helyeken él. A gyakran termesztett, szárazságkedvelő cickafarkfajoknál termetesebb, levele is mutatósabb. Tömör, tövenként sűrű növekedésű, általában 60–100 cm magasra nő, kedvező körülmények között akár 120 cm körüli magasságot is elérhet, szélessége rendszerint 40–60 cm. Levelei élénkzöldek, durván szeldeltek, feltűnően nagyobbak, mint a legtöbb kerti cickafarké, így a növény teltebb, szinte erdei hatást kelt. Júniustól augusztusig, hűvösebb fekvésben szeptember elejéig, erős, elágazó szárakon apró fészkekből álló lazább sátorozó virágzatok nyílnak. A nyelves virágok fehérek, a fészek közepe sárgásfehér vagy krémszínű. A növény méhcsalogató, és finom, természetes könnyedséget visz az ültetésbe anélkül, hogy törékenynek hatna. Természetes hangulatú kompozíciókba, fás növények szegélyébe, üdébb évelőágyásokba és hegyvidéki kertekbe is illik. Jól társítható gólyaorrokkal, tollbugákkal, harangvirágokkal, tündérfürtökkel, árnyékliliomokkal vagy magasabb sásokkal. Vágott virágnak akkor alkalmas, amikor a virágzat virágainak többsége éppen kinyílik.

Termesztés:  Hazai viszonyok között ez az évelő félárnyékban vagy napon fejlődik a legjobban, ott, ahol a talaj nem szárad ki, ugyanakkor tartósan sem pangó vizes. Humuszos, mélyebb, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdagabb talajt kedvel, ideálisan kb. 6,0–7,5 pH-val, de az enyhén savanyúbb vagy lúgosabb kémhatást is elviseli. Ültetése általában márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik. Ültetés után a mulcs segít, mert mérsékli a nedvességingadozást, és megvédi a gyökereket a nyári túlmelegedéstől. Az öntözés főként az első évben és tartós szárazság idején fontos, mivel a faj üdébb termőhelyekről származik, és a kiszáradást jobban megsínyli, mint a hideget. A növény kb. -25 °C-ig fagytűrő, és a szokásos hazai teleken takarás nélkül is megbízhatóan áttelel, ha nem nehéz, átázott talajban áll. 1 m²-re kb. 5–7 tő ültethető, 35–45 cm-es tőtávolsággal. Az elnyílt virágzatok a rendezettebb megjelenés és az esetleges gyengébb újravirágzás érdekében eltávolíthatók, a fő visszametszést csak tavasszal végezzük. Mérsékelt trágyázás elegendő, legjobb komposzttal vagy kisebb adag évelőtrágyával. Edényben is nevelhető, nagyobb mennyiségű ültetőközegben, rendszeres öntözéssel. A kártevők közül levéltetvek, tavasszal a fiatal hajtásokon csigák jelenhetnek meg, szárazságban lisztharmat, túlöntözéskor gyökérrothadás léphet fel. Olyan termesztőknek ajánlott faj, akik természetes megjelenésű cickafarkat keresnek, de nem a jellegzetes szárazságkedvelő sztyepnövényt szeretnék.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.4. 2026