Nagylevelű kacurafa Cercidiphyllum magnificum

Termék részletes leírása

Nagylevelű kacurafa - közepes termetű, lombhullató díszfa. Természetes állapotban csak Japánban él, főként Honsú szigetének középső és északi részén, ahol nedvesebb völgyeket, hegyi patakok partjait és hegylábi erdőket népesít be. A gyakoribb japán kacurafához képest a kertekben általában kisebb, tömöttebb, simább kérge és nagyobb, csipkés szélű levelei is feltűnőek. Hazai viszonyok között általában 8–12 m magasra és 4–8 m szélesre nő. Növekedése közepes, évente körülbelül 25–40 cm. Koronája fiatalon szélesen kúpos, idősebb korban sűrű lombú és lágyan lekerekített. Levelei lombhullatók, szív vagy vese alakúak, gyakran 7–12 cm hosszúak, hajtáskor bronzszínűek, nyáron zöldek, ősszel vajsárgák, kajszibarack-színűek vagy narancssárgák. Lehulláskor nedves időben finom karamell- vagy vattacukorillatot árasztanak. Virágai kora tavasszal, gyakran márciusban és áprilisban, a lombfakadás előtt jelennek meg. Aprók, sziromtalanok, a hímivarú növényeken vöröses, a nőivarúakon zöldes színűek. A faj kétlaki, termést csak a nőivarú növények hoznak, ha hímivarú egyed pollenje beporozza őket. Termése apró, magvakat tartalmazó tüsző. Szoliterként gyepben, parkos ültetésben, kerti tó mellett vagy védett átriumban érvényesül igazán.

Termesztés: Mérsékelten párás, hűvösebb mikroklímában fejlődik a legjobban, szélvédett helyen, teljes napon vagy világos félárnyékban. A talaj legyen mély, humuszos, jó vízáteresztő, tartósan enyhén nedves, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH körülbelül 5,5–7). Ajánlott az ültetőgödörbe jó minőségű komposztot keverni, és a gyökérzónát mulccsal takarni, hogy csökkenjen a talaj túlmelegedése és kiszáradása. A fa nem tűri a tartós szárazságot és az erős tűző napot, aszályos nyarakon igényli a rendszeresebb öntözést, különösen az ültetést követő első években. A kifejlett növények fagytűrése körülbelül −25 és −30 °C között van, a fiatal fákat az első teleken célszerű a gyökérzónában mulccsal védeni. Metszésre nincs feltétlenül szükség, inkább csak enyhén, kora tavasszal végezzük, ilyenkor eltávolítjuk az elszáradt vagy rossz irányba növő ágakat. Erőteljesebb formázás nem ajánlott, hogy ne sérüljön a korona természetes jellege. Csoportos faültetésnél a végső mérettől függően legalább 3–5 m-es tőtávolság ajánlott. Betegségek és kártevők szempontjából a kacurafa hazai viszonyok között inkább igénytelen, a leggyakoribb gondot a szárazság vagy a száraz széllel párosuló fagy okozta károsodás jelenti, ezért ajánlott a következetes mulcsozás és a megfelelő termőhely megválasztása.

Szerző: Nikol | Revízió: 8.7. 2026