Nagyvirágú gyűszűvirág 'Carillon' Digitalis grandiflora 'Carillon'

Termék részletes leírása

Nagyvirágú gyűszűvirág 'Carillon' - Európa világos erdeiből, vágásterületeiről és patakpartjairól származik, elterjedési területe egészen Kis-Ázsiáig és Nyugat-Szibériáig nyúlik. A 'Carillon' fajta elnyerte az RHS AGM díjat, és kompakt, áttekinthető habitusa miatt választották ki, amely kisebb kertekben is jól érvényesül. A tőlevélrózsából, amely hosszúkás tojásdad, finoman fűrészes levelekből áll, júniusban és júliusban erős, leveles virágszárak nőnek, amelyeket kb. 4–6 cm hosszú, bókoló harangokból álló fürt zár le. A pártája krémsárga árnyalatú, torkában barna erezet és pettyezés látható, amely finom rajzolatként hat. A növény kb. 35–45 cm magasra nő, kifejlett korában 30–45 cm-t foglal el, levelei sokáig zöldek maradnak, enyhe teleken részben áttelelnek. Kertkompozíciókban jól beválik utak szegélyén, világos aljnövényzetben, díszfüvek és páfrányok között, vagy finomabb függőleges elemként rózsák és bazsarózsák mellett. Virágszárai vázába is alkalmasak. Virágai nektárt és virágport kínálnak a poszméheknek és a méheknek. Mint minden gyűszűvirág, szövetei a szívglikozidok miatt mérgezők, ezért gyermekes és háziállatos kertekben óvatosság ajánlott.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, felmelegedő helyeken előnyös a délutáni árnyék és az egyenletes nedvesség. Legmegfelelőbb a humuszos, jó vízáteresztő, inkább üde, nedves talaj, kb. 6,5–7,8 pH-val, tartós téli pangó víz nélkül, kötött agyagtalajban előnyös a kavics bekeverése és a megemelt ágyás. Márciustól októberig ültethető, ágyásban 30–35 cm-es tőtávolság ajánlott, ami nagyjából 7–9 db/m²-nek felel meg. Az öntözés főként ültetés után és tartós szárazság idején fontos, a lombkomposzt-takarás segít a talajt hűvösebben és egyenletesen nedvesen tartani. Elvirágzás után ajánlott a fő virágszár eltávolítása, ami elősegítheti az oldalsó virágfüzérek kialakulását, és egyben korlátozza az önvetést. Néhány toktermés meghagyása ezzel szemben lehetővé teszi az állomány természetes megújulását, így a növények akkor is megmaradnak az ágyásban, ha egyes egyedek rövidebb életűek. Tavasszal általában elegendő a komposztos trágyázás, edényben érdemes hosszú hatású trágyát adni és drénréteget kialakítani. Hazai viszonyok között kb. -30 °C-ig bizonyult fagytűrőnek, inkább a túlnedvesedett talaj és a vastag jégpáncél árt neki, mint maga a fagy. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetvek és a fiatal levélrózsákon csigák jelenhetnek meg, az állomány időben történő szellőztetése és kiegyensúlyozott öntözés mellett előfordulásuk mérsékeltebb.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026