Nagyvirágú kokárdavirág 'Mesa Yellow' Gaillardia × grandiflora 'Mesa Yellow'

Termék részletes leírása

Nagyvirágú kokárdavirág 'Mesa Yellow' - a préri jellegű évelők közé tartozik, amelyek a kertben hosszú virágzásukkal és a nyári szárazsággal szembeni ellenálló képességükkel tűnnek ki. Hibrid, amely az évelő G. aristata és az egynyári G. pulchella keresztezésével jött létre. A 'Mesa Yellow' a MESA sorozat tagja, amelyet kiegyenlített növekedésre és szilárdabb szárakra nemesítettek. A növény sűrű, körülbelül 40–45 cm magas és 50–55 cm széles tövet fejleszt. Levelei lándzsásak, enyhén szőrösek, középzöldek, és tőlevélrózsát alkotnak. Júniustól szeptemberig, gyakran egészen októberig jelennek meg a mintegy 6–8 cm átmérőjű, túlnyomórészt sárga, sötétebb korongú virágzatai. Virágai a méheket és a lepkéket egyaránt vonzzák, nyári csokrokban rövid ideig tartó vágott virágként használják. Sárga színe jól társítható kékeslila zsályákkal, macskamentával, levendulával, más kasvirágokkal, valamint csenkesz- és szakállka-típusú díszfüvekkel. Rendezett habitusának köszönhetően erkélyek és teraszok edényeiben, gyermekkertekben és utak szegélyeként is megállja a helyét, jól illik a levendulához, a kakukkfűhöz, a zsályához vagy a díszfüvekhez. A termésérés idején a tövön egyszerre láthatók a virágok és az érő termések, ami modern, vegyes ágyásokban is dekoratív hatást kelt.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, ideális esetben melegebb mikroklímában és szélvédett helyen, mivel a hosszú virágzást a száraz, jól szellőző termőhely segíti. A legalkalmasabb a könnyű vagy homokos vályogtalaj kiváló vízelvezetéssel, téli pangó víz nélkül, nagyjából 6,5–8,0 pH-val. Kötött agyagtalajon bevált a kavics bekeverése. Az öntözés ültetés után és hosszabb szárazság idején fontos, begyökeresedés után a szárazságtűrése nagy, a túl gyakori öntözés pedig növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás mérsékelt, tavasszal elegendő a komposzt vagy kis adag, alacsonyabb nitrogéntartalmú tápanyag, hogy a szárak szilárdak maradjanak. A virágzás általában júniustól szeptemberig tart, az ültetést hazai viszonyok között leggyakrabban márciustól októberig tervezik, a növények elérhetőségétől és a csapadéktól függően. Az elnyílt virágzatokat folyamatosan eltávolítjuk, ezzel meghosszabbodik a bimbóképzés, a szezon után pedig a tövet 10–15 cm-re visszavágjuk, a fő metszést gyakran a tél végén vagy kora tavasszal végezzük. A takarás legyen könnyű és inkább ásványi, a gyökérnyaknál alkalmazott vastag téli takarás visszatartja a nedvességet. Edényes termesztéshez legalább 10–15 literes, mélyebb edény ajánlott vastag vízelvezető réteggel és ásványosabb közeggel, télen érdemes a cserepet megóvni az átázástól és az erős fagytól. Fagytűrését beérett növényeknél leggyakrabban -20 és -25 °C között adják meg, szárazabb fekvésben rövid ideig ennél alacsonyabb hőmérsékletet is elvisel, a döntő azonban a vízelvezetés. A gyakoribb problémák közé tartozik a lisztharmat, a levélfoltosság és túlnedvesedett talajban a gyökérrothadás, a kártevők közül a levéltetvek és a csigák, a ritkás ültetés és a napfény azonban jelentősen csökkenti ezeket. Az ajánlott ültetési távolság 30–40 cm, ami négyzetméterenként nagyjából 6–11 tőnek felel meg, az állományt 3–4 év után gyakran tőosztással vagy a növények cseréjével fiatalítják meg. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 26.01. 2026