Narancsfa 'Omishima' Citrus sinensis 'Omishima'

Termék részletes leírása

Narancsfa 'Omishima'  - a köldökös narancsok csoportjába tartozó édesnarancs-fajta. Eredetileg a japán Omishima szigeten nemesítették és terjesztették, ahol a citrusfélék termesztésének hosszú hagyománya van. Kisebb vagy közepes növekedésű facsemete, amely edényben körülbelül 2–3 m magasra és 1,5–2 m szélesre nő. Koronája sűrűbb és jól elágazó, örökzöld levelei a fajra jellemzően bőrneműek, középzöld színűek. Tavasszal, gyakran áprilistól júniusig nyílnak fehér, erősen illatos virágai, amelyek a szabadban töltött nyári időszakban a beporzó rovarokat is odacsalogatják. Termése feltűnően nagy, általában 200 g feletti, gömbölyű vagy enyhén lapított, csúcsán a fajta köldökös jellegét elárulló, jellegzetes „köldökkel”. Héja közepesen vastag vagy vékonyabb, sima, éretten mély narancssárga, illóolajmirigyekben gazdag, ezért hámozáskor intenzív illatot áraszt. Húsa narancssárga, feszesebb, rendkívül lédús, finom édes-savanykás ízű, a termesztők tapasztalatai szerint teljes érettségben savszegényebb. A termések többnyire kevés magot tartalmaznak vagy szinte magvatlanok, ami fogyasztásukat kényelmesebbé teszi. Közép-európai viszonyok között, megfelelő teleltetés mellett, a hőmérséklettől és a napfénytől függően leggyakrabban novembertől januárig érnek. A konyhában elsősorban friss fogyasztásra, gyümölcssalátákba, desszertekbe, lekvárokba és friss gyümölcslé préselésére használják. Az édes narancs értékes C-vitamin-forrás, emellett egyes B-vitaminokat, flavonoidokat és rostot is tartalmaz, így a változatos téli étrend része lehet. A legtöbb citrusféléhez hasonlóan ez a fajta is önbeporzó, így a terméskötéshez nincs szükség más porzófajtára, ugyanakkor további citrusfélék jelenléte a helyiségben vagy az üvegházban növelheti a virágok és a termések számát.

Termesztés: A narancsfák nagyon világos, meleg, szélvédett helyen fejlődnek jól, ahol a korona huzat nélkül beérik és a termések kiszíneződnek. A közeg legyen laza és gyorsan vízelvezető, pH-ja 6,0–6,5, kálium-tartalma pedig a kiegyensúlyozott íz érdekében magasabb. Bevált a citrusföld vagy egy saját keverék, amely körülbelül 40 % finom tőzegből vagy kókuszrostból, 30 % érett komposztból és 30 % vízelvezetést biztosító ásványi összetevőből, például perlitből, horzsakőből vagy 2–4 mm-es szemcseméretű durva kvarchomokból áll. Az öntözés egyenletes, két adag között a közeg felszíne kissé szikkadjon ki, mert a tartós túlöntözés növeli a fitoftóra („vízipenész”) kockázatát. Tavasztól nyár végéig citrusokhoz való tápoldatot alkalmazunk, májusban és júniusban magasabb kálium-arány, valamint a mikroelemek, különösen a vas, a mangán és a cink folyamatos pótlása ajánlott. A metszést a betakarítás után végezzük, eltávolítjuk az egymást keresztező és a koronát sűrítő hajtásokat, a korona belsejét pedig világosan tartjuk. A 30–50 literes edényekben stabil terméskötés alakul ki, a körülbelül kétévente, valamivel nagyobb edénybe történő átültetés elősegíti a gyökerek vitalitását. Az első fagyok előtt a növényt világos folyosóra vagy 5–10 °C-os télikertbe visszük, ahol mérsékeljük az öntözést és jó légmozgást biztosítunk. A teleltetés jól bevált nappali fényt kapó, világos garázsban az ablak mellett, hideg verandán vagy 0 °C felett temperált, fűtetlen üvegházban. A narancsfák önbeporzók, lakásban történő ismételt virágzáskor azonban az ágak enyhe megrázása vagy a természetes légmozgás javíthatja a terméskötést. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 26.11. 2025 

Bővebben:  Útmutató a citrusfélék termesztéséhez