Négyporzós tamariska Tamarix tetrandra

Termék részletes leírása

Tamarix tetraphylla – más néven négysormos tamarisk, egy lombhullató cserje vagy kisebb fa a tamariskfélék családjából. Dél-Kelet Európából, Törökországből, Bulgáriából, a Krímet és a környező területeket származik, ahol melegebb, gyakran tengerparti és szárazabb élőhelyeken nő. Kerti növényként nagyon finom ágszerkezete, apró pikkelylevei és rózsaszín tavaszi virágzása miatt tartják. Felnőtt korában körülbelül 2,5–3 m magasságot és 2,5–3 m szélességet ér el. A korona szellős, szabálytalan; fiatalon inkább felfelé törekszik, később pedig ívesen csüngő ágakkal rendelkezik. A fiatal hajtások vékonyak, barna vagy sötétbarna színűek, és télen is finom vonalas szerkezetet kölcsönöznek a növénynek. A levelek nagyon aprók, pikkelyformájúak, világoszöldtől kékzöldig terjedő színűek, szorosan hegyeznek a hajtásokhoz, így a cserjének könnyű, szinte tűlevelekű megjelenése van. Májustól júniusig, gyakran még a teljes levelézés előtt vagy vele egy időben, a tavalyi ágakon sűrű, apró, világrózsaszín virágcsokrok jelennek meg. A virágok finom felhőre emlékeztetnek, és vonzóak a méhekre valamint az apró rovarokra. A termések apró tojások, szőrös magvakkal, kifejezett díszérték nélkül. A cserje szoliterként, lazább csoportokban, napos lejtőkön, útszéleken, városi beplantálásokban, valamint szárazabb kompozíciókban is jól mutat füvekkel, levendulákkal, perovskijával, zsályákkal, rózsákkal, tavolnyikkal és ezüstös levelű növényekkel párosítva.

Gondozás: A megfelelő hely teljes napfényben, meleg, szellős és inkább száraz mikroklímában található. Tűri a szélt, a hőséget és a városi környezetet is; hidegebb yöregekben védettebb helyet javasoljuk, távol a fagyérdekű völgyektől. A talaj legyen áteresztő, könnyű agyag-homokos vagy homokos, szegényes vagy közepesen tápdús, száraz vagy enyhén nedves, pH-értéke körülbelül 6,5–8,0. Jól bírja a meszes és sós talajokat, azonban nem tolerálja a nehéz, vízretartó agyagtalajokat és a hosszú ideig álló vizet. Az ültetés márciustól májusig, valamint októberben és novemberben történik; a konténeres növények fagymentes időszakban is ültethetők. Szoliter ültetésnél 2,5–3 m teret kell hagyni, csoportos ültetésnél a tőtávolság 2–2,5 m. Ültetés után a gyökereztetésig fontos az öntözés; az idősebb cserje nagyon jól bírja a szárazságot, míg a túlöntözés káros számára. A tápanyag-utánpótlással mértékletesen kell kezelni, szegényebb talajon tavasszal általában elegendő a komposzt. A mulcs lehet ásványi alapú, például zúzott kő, hogy ne tartsa vissza a felesleges nedvességet a szár tövében. Mivel a tavalyi fára virágzik, a metszést a virágzás után kell végezni. Az öreg, gyenge vagy keresztbe nővő ágakat távolítsuk el, így a cserjét könnyen fiatalíthatjuk. Az intenzív kora tavaszi metszés korlátozná a virágzást. Dézsában csak elég nagy térfogattal és megfelelő vízelvezetéssel tartható életben. Fagyállósága körülbelül −15 °C és −20 °C között mozog, védett, jó vízáteresztő helyen megbízható.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 06.30. 2026