Német naspolya 'Bredase Reus' Mespilus germanica "Bredase Reus"

Termék részletes leírása

Európai vadalma 'Bredase Reus' – egy holland nagytermésű fajta. Az eredeti fa Hollandiában, Breda környékén nőtt, a fajta pedig a 20. században terjedt el, mint az almafű egy erőteljesebb, bőtermő változata, nagyobb termésekkel. A Mespilus germanica fajta Dél-Európából, Kis-Ázsiából, a Kaukázusból és Dél-Nyugat-Ázsiából származik, ahol évszázadok óta termesztik a késő ősszel beérő termései miatt. A 'Bredase Reus' valamivel erőteljesebben nő, mint az alapfajta, egy kisebb fát vagy egy nagy bokrot növeszt erős vázágakkal és szabálytalan, terhelt koronával. A levelek nyúlánkák vagy elliptikusak, finoman fűrészesek, fiatalon puha szőrös borításúak és mélyzöldek. Ősszel vörösbarna, réz és arany-sárga színekre színeződnek. Májustól júniusig egyeslegjes fehér virágokat hoz, amelyek szélessége körülbelül 4–5 cm, és vonzóak a méheknek valamint más beporzóknak. A fajta öntermékeny. A termések nagyobbak, mint a szokványos almafűéknél, gyakran 3,5–6 cm szélesek, zöldbarnák vagy rozsbarnák. Októberben és novemberben szüretelik; a kemény és csípős terméseket hagynak puhulni fagyok után vagy tárolással. Pihentetés után a hús puha, édes, aromás, kört és alma jegyekkel, valamint könnyen fűszeres tónussal. Rostokat, pektineket, szerves savakat, csersavakat, ásványi anyagokat és antioxidánsokat tartalmaz. Alapanyagként használják zselékhez, pürékhez, lekvárokhoz, marmeládékhoz, desszertekhez, szószokhoz, valamint gyümölcsborok készítéséhez.

Termesztés: Napos vagy enyhén árnyékos, extrém hideg szelektől védett helyeket ajánlunk választani. A naspolya legjobban mély, közepesen nehéz, humuszos és jól vízáteresztő talajban fejlődik, elegendő kalciummal, enyhén savanyútól a enyhén lúgosig terjedő reakcióval, kb. pH 6–7,5 tartományban. Mélyebb gyökérrendszerének köszönhetően a száraz időszakokat is elviseli, de az első években a telepítés után rendszeres öntözést értékelni fog. A fagyállóság kb. -20 °C körül mozog, az érett fák rövid ideig alacsonyabb értékeket is elviselnek, a májusban virágzó virágokat viszonylag ritkán veszélyeztetik a késői tavaszi fagyok. A fákat leggyakrabban ősszel októbertől novemberig vagy tavasszal márciustól áprilisig ültetik, egymástól kb. 3–4 m távolságra más fáktól. A naspolya általában részben öntermékeny, de a biztosabb kötődés és a rendszeres termés érdekében több egyed ültetése vagy vegyes gyümölcsös sarokba való beillesztése előnyös. A metszés általában mérsékelt, az első években elsősorban a korona nevelő alakításáról van szó, később az alkalmi ritkításról és a sűrűsödő vagy sérült ágak eltávolításáról. Trágyázásként évről évre ajánlott komposztot vagy jól érett trágyát hozzáadni a korona alatti körben, a talajt lazán tartani, és ajánlott szerves anyaggal mulcsozni, ami csökkenti a víz párolgását és elősegíti a talajéletet. A betegségek közül előfordulhat varasodás vagy gyümölcs monília rothadása, megelőzésként a szellős korona és a lehullott gyümölcsök időben történő begyűjtése szolgál. A naspolya összességében igénytelen, hosszú életű fának tűnik, amely ötvözi a díszítőértéket az őszi termések feldolgozásának lehetőségével.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 06.30. 2026