Neopaxia Neopaxia australasica

Termék részletes leírása

Neopaxia - kúszó, rizómás lágyszárú növény Ausztrália és Új-Zéland vizes élőhelyeiről és hegyi forrásvidékeiről, a szakirodalomban Montia australasica néven is szerepel. Vékony, talaj mentén kúszó, mintegy 20–30 cm hosszú szárakat fejleszt, amelyek a nedves talajban meggyökeresednek, és sűrű szőnyeggé fonódnak. Az állomány alacsony, általában 5–10 cm magas, szélességben azonban jelentősebben terjed, a rendelkezésre álló helytől és a vízellátástól függően gyakran 0,5–1 m-re. Levelei húsosak, keskeny lándzsásak vagy visszás tojásdadok, tövüknél vékony, hártyás hüvellyel. Májustól júniusig a levelek között ötszirmú, fehér vagy halványan rózsaszínes, körülbelül 5–10 mm-es, gyakran finoman illatos virágok nyílnak. Elvirágzás után apró toktermések fejlődnek fényes fekete magvakkal, amelyeket a víz is terjeszthet, ezért a sekély részeken az állomány néha a kijelölt helyen kívül is megjelenik. Kompozíciókban szittyók, alacsony sások vagy nedvességkedvelő kankalinok mellett érvényesül, ahol nyugodt átmenetet teremt a vízfelület és a beültetés között.

Termesztés: Teljes napot vagy világos félárnyékot kedvel, mindig állandó talajnedvességgel, akár vízzel átitatott talajjal. Laza, jó vízáteresztő, de tartósan nedves közeg válik be, homok és apró kavics hozzáadásával a gyökerek levegőellátásáért, valamint humusszal az egyenletes nedvességért. A talaj kémhatása kb. pH 6,5–7,5 legyen. Áprilistól szeptemberig ültethető a víz szélére, mocsárinövény-kosarakba vagy kövek közötti résekbe, amelyek hűvös mikroklímát tartanak. A kb. 30–35 cm-es tőtávolság nagyjából 7–9 növénynek felel meg négyzetméterenként, sorba ültetve az állomány gyorsan összezárul. A trágyázás mértékletes, a szezonban általában elegendő egy gyenge adag vízi és mocsári növényekhez való tápoldat. A sikertelenség leggyakoribb oka a gyökérzóna kiszáradása, különösen edényben, ahol az alátétben tartott állandó vízszint segít. Fagytűrése alacsony, európai viszonyok között kb. -6 °C-ig adják meg, ezért télre fagymentes helyiségbe vagy 0 °C feletti hőmérsékletű hideg üvegházba kerül. Teleltetéskor csak mérsékelt nedvességet igényel. Tőosztással vagy a meggyökeresedett részek leválasztásával könnyen szaporítható, tavasszal a sarjakból gyorsan kihajt. A kártevők közül a fiatal hajtásokon csigák, melegebb nyáron levéltetvek is megjelenhetnek, előnyös az állomány jó szellőzése és az edény túlmelegedésének elkerülése.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.2. 2026