Nutka hamisciprus 'Aurea' Chamaecyparis nootkatensis 'Aurea'

Termék részletes leírása

Nutka hamisciprus 'Aurea' - a Chamaecyparis nootkatensis faj fajtája, amelyet Xanthocyparis nootkatensis néven is említenek. Az eredeti faj Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén, Alaszkától Brit Columbiáig honos, hűvös és párás, ködös, csapadékos erdőkben. Az 'Aurea' fajta karcsú, oszlopos vagy keskeny kúp alakú termetet tart, pikkelyes levelekből álló, lapított, csüngő legyezőkkel. A tavaszi hajtások citromsárgák, nyáron sárgászöldre váltanak, így a fa a téli hónapokban is fényes hangsúlyként hat. Magyarországon kifejlett korában általában nagyjából 15–20 m magasra és 4–6 m szélesre nő, kis kertekben ezért főként szoliterként vagy az ültetés hátterében álló függőleges elemként érvényesül. Kérge és ágai vörösesbarna árnyalatúak, idővel finoman, pikkelyesen leválnak, díszesek a kis gömbölyű tobozok is, amelyek két év alatt érnek be, és barna árnyalatokban az ágakon maradnak. Jól társítható sötétzöld tiszafákkal, rododendronokkal, hortenziákkal és félárnyékot kedvelő évelőkkel, ahol sárga lombja virágok nélkül is felderíti a teret. Jó körülmények között közepes ütemben nő, a fiatal fák évente akár 30 cm-nél többet is gyarapodhatnak. Csüngő ágvégei lágyítják a sziluettet, és jól illenek a díszfüvekhez és a kőhöz.

Nutka hamisciprus - más néven Nootka-ciprus, Észak-Amerika csendes-óceáni északnyugati részéről származó, hatalmas tűlevelű fa. Termetes növekedése, elegáns kúpos koronája és cédrusra emlékeztető illatú fája miatt becsülik. A természetben mintegy 30–40 méter magasra nő, kerti körülmények között általában kisebb, 10–20 méter körüli, lassú vagy közepes növekedésű. Levelei sötétzöldek, puhák, pikkelyesek, sűrű ágakon helyezkednek el, amelyek szabályos, kúp alakú koronát formálnak. Kérge gyakran vörösesbarna, és rostosan válik le. Szoliter faként tágas kertekbe, parkokba és nagyobb közterekre ajánlott, ahol impozáns termete és mutatós habitusa érvényesül. Szilárd és tartós faanyagát az asztalosiparban és az építőiparban is hasznosítják. Elegáns és fenséges tűlevelű, amely természetes szépséget és nyugalmat visz a tájba.

Termesztés: Legjobb számára a teljes napfény vagy a félárnyék, melegebb fekvésben enyhe délutáni árnyékolás mellett is jól fejlődik. Inkább nedvesebb, a kiszárító széltől védett termőhelyen válik be, mert finom ágvégei érzékenyen reagálnak a szárazságra és a téli párologtatásra. A talaj legyen egyenletesen nedves, humuszos és jó vízáteresztő, kb. 5,0–6,5 pH-értékű, tartós pangóvíz nélkül. Száraz termőhelyen nő az ágvégek elszáradásának és a takácsatkák megjelenésének kockázata, ezért beválik a kéreg- vagy faapríték-mulcs és a mérsékelt öntözés télen is, hótakaró nélküli fagyok idején. Tavasszal elegendő a mérsékelt trágyázás, erőteljesebb növényeknél júniusban kiegészíthető, hogy a vesszők télig beérjenek. A metszés általában a sérült hajtások eltávolítására korlátozódik, az esetleges alakítást kora tavasszal végezzük. A beérett növények fagytűrése hazai viszonyok között mintegy -34 °C, a fiatal ültetéseknél mégis érdemes a gyökérnyakat mulccsal védeni, nyílt fekvésben pedig árnyékoló textíliával mérsékelni a téli kiszáradást. A betegségek közül túlöntözéskor fitoftóra, sűrű, rosszul szellőző állományban ágelhalás léphet fel. Szoliter ültetéshez a korona várható szélességétől függően kb. 2–4 m tőtávolság ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 24.02. 2026