Nyugati tuja 'Jantar' Thuja occidentalis 'Jantar'

Termék részletes leírása

Nyugati tuja 'Jantar' - a nyugati tuja örökzöld lengyel fajtája, amelyet keskeny kúpos vagy oszlopos-kúpos koronája és feltűnő aranysárga lombja jellemez. A népszerű 'Smaragd' fajta sárga levelű mutációjaként jött létre. Sűrűségében és szabályos habitusában hasonlít rá, de szembetűnő aranyló színével különbözik tőle. Közepes ütemben, sűrűn és szabályosan felfelé törekedve nő. Erőteljes vezérhajtást és számos rövid oldalágat fejleszt, így koronája tömör marad. Körülbelül 10 éves korára mintegy 2–2,5 m magas és 0,6–0,8 m széles. Idősebb korban általában nagyjából 3–4 m magasra és 0,8–1,2 m szélesre nő. Éves növekedése többnyire 15–25 cm körüli. Levelei aprók, pikkelyszerűek, és szorosan a gallyakhoz simulnak. Tavasszal és nyáron feltűnő élénksárga vagy aranysárga színűek, a fiatal hajtások különösen hangsúlyosak. A tél folyamán színük borostyánsárga, aranynarancs vagy enyhén bronzos árnyalatúvá változik, innen kapta a fajta a nevét (a lengyel „jantar” borostyánt jelent). Tavasszal ismét előtérbe kerül az üde aranysárga szín. Kiválóan fagytűrő, nagyjából −30 és −34 °C közötti hőmérsékletig.

Nyugati tuja - Észak-Amerikából származó, kedvelt tűlevelű, amelyet az európai kertekben és parkokban is széles körben ültetnek. Ez a tujafaj sűrű, kúpos koronájáról és szabályos, egyenesen felfelé törő növekedéséről ismert, magassága 10–20 méter is lehet. A nyugati tuja pikkelylevelei aprók és sötétzöldek, tavasszal üde, világosabb hajtások jelenhetnek meg rajta. Növekedése a körülményektől és a fajtától függően közepesen gyors vagy lassú. Ellenálló képességének, igénytelenségének és vonzó megjelenésének köszönhetően a nyugati tuja a kerttervezés és a tájépítészet egyik leggyakrabban használt tűlevelű fás növénye.

Termesztés: Teljes napon és félárnyékban fejlődik a legjobban. Napos helyen sűrűbben nő és telítettebb a színe, félárnyékban a növekedése valamivel lazább. A nyirkosabb, de jó vízáteresztő, humuszos talajt kedveli, ideális esetben enyhén savanyú vagy semleges kémhatással (pH 5,5–7,0). Nem viseli el sem a tartós szárazságot, sem az állandóan pangó vizes helyeket. Nagyon ajánlott a kéreg- vagy faaprítéktakarás, amely megőrzi a talaj nedvességét és védi a sekélyen elhelyezkedő gyökérzetet. Az öntözés főként az ültetést követő első években, valamint száraz időszakokban fontos. A tuja vízigénye nagyobb, mint sok más tűlevelűé. Nagyon fontos a tél előtti öntözés is, hogy a növény ne szenvedjen téli szárazságtól. A trágyázást mértékkel végezzük, tavasszal tűlevelűeknek való trágyával vagy komposzttal. A nitrogénnel való túltrágyázás nem kedvező. Nagyon fagytűrő, a −30 °C-os vagy annál alacsonyabb hőmérsékletet is rendszerint elviseli, így teljes mértékben alkalmas a közép-európai éghajlatra. A betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, tartós szárazság vagy kedvezőtlen körülmények esetén azonban előfordulhat a hajtások barnulása, gombás betegség vagy takácsatka-fertőzés. A megfelelő öntözés és a jól szellőző termőhely jelentősen csökkenti ezeket a kockázatokat. A metszést nagyon jól tűri, tavasztól a nyár végéig végezhető. Rendszeres nyírással megőrizhető a kívánt forma és sűrűség, különösen sövények esetében. A metszés ne hatoljon mélyen az idős fába, mert az már nehezen hajt ki.

Szerző: Kamila | Revízió: 10. 9. 2026