Nyugati tuja 'Rheingold' Thuja occidentalis 'Rheingold'

Termék részletes leírása

Nyugati tuja 'Rheingold' - a nyugati tuja lassú növekedésű, örökzöld fajtája. Leginkább feltűnően aranysárga vagy narancsos sárga lombozata és kompakt, fiatalon gömb alakú vagy széles tojásdad habitusa jellemzi. Lassan, sűrűn és tömören nő. Körülbelül 10 éves korára 1–1,5 m magas és 1–1,2 m széles. Idősebb korban általában 1,5–2,5 m magasra és 1,2–2 m szélesre nő. Éves növekedése többnyire 5–10 cm körül alakul. Igen jellegzetes a lombozata, amely a növény fejlődése során két eltérő formában jelenhet meg. A fiatal növények és egyes hajtások puha, keskeny, tűszerű juvenilis leveleket hordoznak, az idősebb hajtásokon viszont az ágacskákhoz szorosan simuló, apró pikkelyes levelek fejlődnek. Tavasszal a fiatal hajtások élénksárgák vagy aranysárgák, a nyár folyamán aranysárga, illetve sárgászöld árnyalatúvá válnak, a korona belső részei pedig zöldebbek. Ősszel és különösen télen a lombozat feltűnő rezes sárga, narancssárga vagy bronzos narancssárga színt ölt. Tavasszal ismét megjelennek a mutatós aranyló hajtások. Az idősebb példányokon apró tobozok fejlődhetnek. Ezek hosszúkás tojásdadok, körülbelül 1–1,5 cm hosszúak, kezdetben zöldek vagy sárgászöldek, éréskor világosbarnák vagy barnák. Nagyon jól fagytűrő, körülbelül −30 és −34 °C között.

Nyugati tuja - kedvelt, Észak-Amerikából származó tűlevelű, amelyet európai kertekben és parkokban egyaránt gyakran ültetnek. Sűrű, kúp alakú koronájáról és szabályos, felálló növekedéséről ismert, magassága 10–20 méter is lehet. Levelei pikkelyesek, aprók és sötétzöldek, tavasszal friss, világosabb hajtások jelenhetnek meg rajta. Növekedése a körülményektől és a fajtától függően közepesen gyors vagy lassú. Ellenálló képességének, igénytelenségének és mutatós megjelenésének köszönhetően a nyugati tuja a kerttervezés és a tájépítészet egyik leggyakrabban használt tűlevelű fája. 

Termesztés: Teljes napon és félárnyékban fejlődik a legjobban. Napos helyen sűrűbb és élénkebb színű, félárnyékban valamivel lazább a növekedése. A nyirkosabb, de jó vízáteresztő, humuszos, ideálisan enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 5,5–7,0) talajt kedveli. Sem a tartós szárazságot, sem az állandóan pangó vizes helyet nem tűri. Kéreg- vagy faapríték-mulcs alkalmazása kifejezetten ajánlott, mivel megőrzi a talaj nedvességét és védi a sekély gyökérzetet. Az öntözés különösen az ültetést követő első években, valamint száraz időszakokban fontos. A tuja vízigénye nagyobb, mint sok más tűlevelűé. Igen fontos a tél előtti beöntözés is, hogy a növény ne szenvedjen téli kiszáradástól. A trágyázást mértékkel végezzük, tavasszal tűlevelűeknek való trágyával vagy komposzttal. A nitrogénnel való túltrágyázás nem ajánlott. Nagyon fagytűrő, a −30 °C-os vagy annál alacsonyabb hőmérsékletet is elviseli, így a hazai éghajlatra teljes mértékben alkalmas. Betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, tartós szárazság vagy kedvezőtlen körülmények esetén azonban hajtásbarnulás, gombás betegségek vagy takácsatkák károsíthatják. Megfelelő öntözéssel és jól szellőző termőhellyel ezek a kockázatok jelentősen csökkenthetők. A metszést nagyon jól tűri, tavasztól a nyár végéig végezhető. Rendszeres nyírással megőrizhető a kívánt forma és sűrűség, különösen sövények esetében. A metszés ne hatoljon mélyen az idős fába, mert az már nehezen hajt ki újra.

Szerző: Kamila | Revízió: 10. 9. 2026