Nyugati tuja 'Selena' Thuja occidentalis 'Selena'

Termék részletes leírása

Nyugati tuja 'Selena' - kompakt, örökzöld fajta laposan gömbölyű vagy szélesen lekerekített növekedéssel és világos fiatal hajtásokkal. A Thuja occidentalis faj Észak-Amerikából származik, ahol nedvesebb, hűvös erdőkben, vízpartokon, tőzeges élőhelyeken és mészkőlejtőkön nő. A kertekben egész évben díszítő lombozata, a metszés jó tűrése és a fajták széles választéka miatt kedvelt. A 'Selena' az alacsonyabb, sűrűn elágazó formák közé tartozik, amelyek gyakori alakítás nélkül is lágy, lekerekített szerkezetet hoznak létre. Kifejlett korában körülbelül 1–1,5 m magasra és 1–1,5 m szélesre nő, a termőhelytől, a talajtól és a növény korától függően. Éves növekedése 10 cm körüli. Habitusa sűrű, lekerekített vagy laposan gömbölyű, idősebb példányoknál kissé szélesebb. Pikkelyes lombozata zöld vagy élénkzöld, a fiatal hajtásvégek sárgászöldek, sárgás krémszínűek vagy világos krémszínűek, a szezon végére zöld árnyalatúvá szelídülnek. Apró tobozai feltűnés nélküliek. A fajta előkertekbe, sziklakertekbe, alacsony tűlevelű csoportokba, szegélyekbe, nagyobb edényekbe, sírkerti ültetésekbe, teraszok mellé, valamint pázsitban alacsony szoliterként is alkalmas. Jól illik borókákhoz, hegyi fenyőkhöz, törpe lucfenyőkhöz, csarabokhoz, hangákhoz, bőrlevelekhez, hunyorokhoz, alacsony díszfüvekhez és varjúhájakhoz. 

Nyugati tuja - kedvelt, Észak-Amerikából származó tűlevelű, amelyet európai kertekben és parkokban széles körben ültetnek. Ez a tujafaj sűrű, kúp alakú koronájáról és szabályos, felálló növekedéséről ismert, magassága elérheti a 10–20 métert. A nyugati tuja levelei pikkelyesek, aprók és sötétzöldek, tavasszal friss, világosabb hajtások jelenhetnek meg. Növekedése közepesen gyors vagy lassú, a körülményektől és a fajtától függően. Ellenálló képességének, igénytelenségének és vonzó megjelenésének köszönhetően a nyugati tuja a kertépítészetben és a tájépítészetben az egyik leggyakrabban használt tűlevelű fás növény.

Termesztés: Legjobban teljes napon vagy félárnyékban fejlődik. Napos helyen sűrűbben nő és színe telítettebb, félárnyékban növekedése valamivel lazább. A nedvesebb, de jó vízáteresztő, humuszos, ideális esetben enyhén savanyú vagy semleges (pH 5,5–7,0) talajt kedveli. Nem tűri a tartós szárazságot és a tartósan pangó vizes helyeket. A fenyőkéreggel vagy faaprítékkal történő talajtakarás nagyon ajánlott, mert megőrzi a nedvességet és védi a sekélyen elhelyezkedő gyökérzetet. Az öntözés főként az ültetést követő első években, valamint száraz időszakokban fontos. A tuja vízigénye nagyobb, mint sok más tűlevelűé. Nagyon fontos a tél előtti öntözés is, hogy a növény ne szenvedjen a téli szárazságtól. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal tűlevelűeknek való trágyával vagy komposzttal. A nitrogénnel való túltrágyázás nem ajánlott. Kiválóan fagytűrő, a –30 °C-ot vagy még alacsonyabb hőmérsékletet is elviseli, így a közép-európai éghajlatra teljes mértékben alkalmas. A betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, tartós szárazság vagy kedvezőtlen körülmények esetén azonban előfordulhat hajtásbarnulás, gombás megbetegedés vagy takácsatka-kártétel. A megfelelő öntözés és a jól szellőző termőhely ezeket a kockázatokat jelentősen csökkenti. A metszést nagyon jól tűri, tavasztól a nyár végéig végezhető. Rendszeres nyírással megőrizhető a kívánt forma és sűrűség, különösen sövények esetében. A metszés ne hatoljon mélyen az idős fába, mert az már nehezen hajt ki újra.

Szerző: Kristýna | Revízió: 14.07. 2026