Olasz szalmagyopár 'Silberzwerg' Helichrysum italicum 'Silberzwerg'

Termék részletes leírása

Olasz szalmagyopár 'Silberzwerg'  - örökzöld mediterrán félcserje az őszirózsafélék családjából. A természetben napos, szeles és száraz domboldalakon, sziklateraszokon és köves aljzatú, cserjés macchiában él. Kertben ezüstös lombjáért és fűszeres illatáért ültetik, amely különösen melegben érezhető. A 'Silberzwerg' fajta az alacsonyabb formák közé tartozik. Sűrű, tövénél fásodó bokrocskát nevel, finoman szürkén molyhos, keskeny, ezüstös szürkészöld levelekkel. Kifejlett korában nagyjából 0,25–0,4 m magas és 0,3–0,45 m széles, ezért áttekinthető ágyásszegélynek vagy kövek közötti kitöltésnek is alkalmas. Júniustól augusztusig a lombozat fölé emelkedő rövid szárakon apró sárga fészekvirágzatok nyílnak. Ezek fokozatosan bomlanak ki, és vonzzák a méheket, köztük az apró magányos méhfajokat. Levelei illóolajat tartalmaznak, jellegzetes illatuk a curryre vagy a maggira emlékeztet. A konyhában mértékkel szószokhoz, hüvelyesekhez és sült zöldségekhez használják. Gyakrabban kerül azonban szárazcsokrokba, illetve az illatszeriparba és aromás olajok előállításához. Kompozícióban jól kapcsolódik a levendulákhoz, kakukkfüvekhez, cipruskákhoz, zsályákhoz, varjúhájakhoz és díszfüvekhez. Ilyen társításban kiemeli a kavicsfelület szerkezetét, és lágyítja az átmenetet az évelők és a kő között, a rozmaringhoz hasonlóan, de finomabb levélzettel.

Termesztés: Termesztéséhez a teljes napfény, a szélvédett fekvés és a kiváló vízelvezetésű, ideálisan homokos vagy kavicsos talaj válik be. A nagyjából 6,5–8 közötti pH és inkább a soványabb talaj felel meg neki, ebben a hajtások jobban beérnek, és a növény kevésbé kopaszodik fel. Öntözésre főként ültetés után van szükség, később jól tűri a szárazságot, a tartós túlnedvesedés viszont árt neki. A kavics- vagy zúzottkő-takarás segít szárazon tartani a gyökérnyakat, és visszaszorítja a gyomosodást. Trágyázása mértékletes legyen. Edényben elegendő tavasszal kevés kiegyensúlyozott tápanyag, a közeget érdemes perlittel vagy durva homokkal lazítani. Virágzás után általában enyhén visszavágják a hajtásokat, ez elősegíti a besűrűsödést és megőrzi a kompakt formát. A leveles hajtásvégeket fűszernek leggyakrabban májustól augusztusig szedik, ekkor a legerősebb az aromája. Hazai viszonyok között nagyjából -12 és -17 °C közötti fagyot visel el, a döntő azonban a száraz telelés, pangó víz nélkül a gyökerek körül. Hidegebb és nedvesebb fekvésben száraz téli takarást alkalmaznak fenyőgallyból vagy fátyolfóliából. Az edényes növények világos helyen, 5–10 °C-on, mérsékelt öntözéssel is átteleltethetők. Ültetése leggyakrabban áprilistól júniusig, illetve augusztus végén, szeptember elején történik. Az ajánlott tőtávolság 30–40 cm, ami négyzetméterenként nagyjából 6–9 növénynek felel meg. A kártevők közül főként a levéltetű jelentkezik a fiatal hajtásokon, a betegségek közül a téli nedvesség okozta gyökérrothadás okozhat gondot.

Szerző: Nikol | Revízió: 26.1. 2026