Orbáncfű 'Hidcote' Hypericum 'Hidcote'

Termék részletes leírása

Orbáncfű 'Hidcote' - az alacsony és közepes termetű díszcserjék közé tartozik, amelyek a nyugat-európai történelmi kertekben termesztett ázsiai orbáncfűfajok keresztezéséből jöttek létre. A cserje sűrűn és szélesen nő, magassága általában 0,8–1 m, szélessége 1–1,2 m körül alakul. Ágain átellenes állású, elliptikus, nagyjából 3–7 cm hosszú levelek ülnek, színük élénkzöld vagy enyhén kékeszöld. Júniustól szeptemberig a fiatal hajtásokon nagy, aranysárga, mintegy 5–7 cm átmérőjű virágok jelennek meg, amelyek öt sziromlevélből és feltűnő aranyszínű porzócsomóból állnak. A virágok több hullámban, fokozatosan nyílnak, így a cserje hosszú ideig üde hatást kelt, és a méhek, poszméhek is szívesen látogatják. Virágzás után apró toktermések fejlődnek, amelyek nyár végén és ősszel is finoman tagolt megjelenést kölcsönöznek a cserjének. Az orbáncfű alacsony, szabadon növő élősövényként alkalmazható, csoportosan ültetve lejtők betelepítésére, utak és ágyások szegélyezésére használják. Jól társítható rózsákkal, levendulákkal, gyöngyvesszőkkel és díszfüvekkel, az ültetésbe meleg sárga tónust visz. A Hypericum nemzetség a gyógyászatból is ismert, ez a kerti fajta azonban elsősorban igénytelen, tartós ültetésekbe szánt díszcserjeként használatos.

Termesztés: Legjobban napos termőhelyen fejlődik, ahol a legdúsabban virágzik, de a világos félárnyékot is jól tűri, különösen melegebb vidékeken és szárazabb talajokon. A talaj legyen jó vízáteresztő, közepesen tápanyagdús és humuszos. Alkalmatlanok a kötött, vizet át nem eresztő és tartósan pangóvizes talajok. A márciustól októberig tartó időszakban történő ültetés után a fiatal növényeknél rendszeresebb öntözés ajánlott, begyökeresedés után a cserje elviseli a szokásos nyári szárazságot és a talaj rövid ideig tartó kiszáradását. Célszerű vékony szerves mulcsréteget alkalmazni, amely gátolja a gyomok növekedését és megőrzi a nedvességet a talaj felső rétegében. A cserje nagyjából −23 °C-ig fagytűrő, magasabban fekvő és szeles helyeken a védett termőhely és a természetes hótakaró kedvez neki. A kora tavaszi metszés során eltávolítjuk az elfagyott és elöregedett ágakat, a többi hajtást pedig visszavágjuk, ezzel serkentjük a fiatal, virágzó hajtások képződését. Alacsony sövénybe ültetve a növényeket egymástól nagyjából 0,5–0,7 m távolságra helyezzük, felületi telepítésnél négyzetméterenként mintegy 3–4 db-ot ültetünk, hogy gyorsan zárt állományt alkossanak.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.12.2025