Örökzöld mamutfenyő 'Illa Martin' Sequoia sempervirens 'Illa Martin'

Termék részletes leírása

Örökzöld mamutfenyő 'Illa Martin'  - pompás, terebélyes fa, amely elsősorban elérhető magasságával tűnik ki. A 'Martin' fajtát a németországi kaldenkircheni Sequoiafarm által forgalmazott magokból kiválogatott, fagytűrőbb klónokkal hozzák összefüggésbe. A nevet 1999-ben Dick van Hoey Smith dendrológus használta a Martin család tiszteletére, később az európai katalógusokban a 'Illa Martin' megjelölés honosodott meg. A fa karcsú, piramis alakú koronát nevel, és jó elágazása miatt tömörebb hatású, mint az alapfaj. Tűlevelei két sorban állnak, 1,5–2,5 cm hosszúak, nyáron kékeszöldek, télen sötétzöldek, így a kert az év hideg időszakában is örökzöld marad. Kérge puha, rostos, narancsosbarnától vörösesbarnáig terjedő árnyalatú, és idővel csíkokban hámlik. Apró, ovális, 1,5–3 cm-es tobozai vörösesbarnára érnek. Hazai viszonyok között a hosszú életű ültetéseknél nagyjából 20–30 m magassággal és 6–10 m szélességgel lehet számolni, 10 év után gyakran 6–8 m körüli. Tövist nem nevel, és általában nem tekintik mérgezőnek. Szoliterként, díszfüvek és páfrányok függőleges háttereként, valamint nagyobb zöldfelületeken fasorfaként is jól alkalmazható.

Örökzöld mamutfenyő - gyors növekedésű tűlevelű, amely természetes élőhelyén akár 120 m magasra is megnőhet, 9 m-es törzzsel. Hazai viszonyok között többnyire 50 m-re nő, 2 m átmérőjű törzzsel. Különösen figyelemre méltó finom, fás kérge. Ágai vízszintesen állnak és ívesen hajlanak. A fiatal ágak szögletesek, kezdetben zöldek, majd vörösesbarnára színeződnek. Tűlevelei viszonylag rövidek, kb. 2 cm-esek, az ágak két oldalán sorakoznak, sötétzöldek, fonákjukon fehér csíkkal. A porzós tobozok sárgásbarnák, a termős tobozok zöldek. Ideális szoliterfa.

Termesztés: A teljes napot és a enyhe félárnyékot kedveli, olyan védett helyen, ahol nem éri kiszárító téli szél. Legjobb számára a jó vízáteresztő, homokos vályogtalaj, amely tápanyagban gazdag és tartósan mérsékelten nedves, pH-ja nagyjából 5,5–7,0. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, a földlabdás csemeték ültetésére a tavasz vagy az ősz alkalmas. Ültetés után beválik a rendszeres öntözés és a talajtakarás, mert a faj rosszul viseli a gyökérzóna tartós kiszáradását, ugyanakkor a nedvesebb talajt is elviseli, ha az jó vízelvezetésű. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal elegendő a komposzt vagy a tűlevelűeknek való lassan oldódó műtrágya. Metszésre általában nincs szükség, csak a száraz ágakat távolítják el. Az európai faiskolai katalógusok szerint télállósága nagyjából -12 °C, jó begyökeresedés után, védett mikroklímában rövid ideig akár -18 °C körüli hideget is elviselhet. Magyarországon főként a melegebb fekvésekben és a városi kertekben nevelhető sikeresen, a fiatal ültetések gyakran téli takarást és a gyökérlabda védelmét igénylik. Csoportos ültetésnél nagyjából 8–10 m tőtávolságot hagynak, és számolni kell azzal, hogy a fa nem tűri a talajtömörödést és a gyökérzóna tartós burkolását. Nehéz, rossz vízelvezetésű talajon gyökérrothadás fenyeget, szárazságban takácsatkák jelenhetnek meg, megelőzésként az egyenletes nedvesség és a jól szellőző termőhely szolgál. A szokásos szelet és a vízfelületek felől érkező szelet jól viseli, problémát elsősorban a kiszárító szél okoz. Edényben csak fiatal korában nevelhető, az edényt télre szigetelni kell, és a közeget nem szabad teljesen kiszáradni hagyni. Az idősebb, belső tűlevelek tavaszi hullása az örökzöld tűlevelűeknél természetes jelenség.

Szerző: Nikol | Revízió: 13.2. 2026