Örökzöld mamutfenyő 'Illa Martin' Sequoia sempervirens 'Illa Martin'

Termék részletes leírása

Vörösfenyő 'Illa Martin' - egy csodálatos, robusztus fa, amely elsősorban a magasságával tűnik ki. A 'Martin' kultivart a kaldenkircheni (Németország) Sequoiafarmról származó, fagytűrőbb klónok magjaiból szelektálták. A nevet 1999-ben Dick van Hoey Smith dendrológus használta a Martin család tiszteletére, később az európai katalógusokban az 'Illa Martin' megnevezés rögzült. A fa karcsú, piramisszerű koronát alkot, és a jó elágazásnak köszönhetően kompaktabbnak tűnik, mint a közönséges faj. A tűlevelek két sorban helyezkednek el, 1,5–2,5 cm hosszúak, nyáron kékeszöldek, télen sötétzöldek, így a hideg évszakban is örökzöld marad a kert. A kéreg puha, szálas, narancsbarna és vörösbarna árnyalatú, és az évek során csíkokban hámlik. A apró, ovális tobozok 1,5–3 cm-esek, vörösbarnára érnek. Csehországban a hosszú életű ültetvényeknél hozzávetőlegesen 20–30 m magasságra és 6–10 m szélességre számítanak, 10 év után gyakran 6–8 m körüli. Tövisei nincsenek, és általában nem mérgezőnek tekintik. Szoliterként, fűfélék és páfrányok függőleges háttereként, valamint nagyobb zöldfelületeken fasorként is alkalmazható.

Vörösfenyő - gyorsan növő tűlevelű, amely természetes élőhelyén akár 120 m magasságot és 9 m törzsméretet is elérhet. Nálunk általában 50 m magasságot ér el, 2 m átmérőjű törzzsel. Különösen figyelemre méltó a finom, fás kéreg. Az ágak vízszintesen rendeződnek és hajlottak. A fiatal ágak szögletesek, először zöldek, mielőtt vörösbarnára váltanának. A tűklevelű levelek viszonylag rövidek, kb. 2 cm-esek, az ágak mindkét oldalán elhelyezkednek, sötétzöldek, alul fehér csíkkal. A tobozok sárgásbarnák a porzósak, zöldek a termősek. Ideális szoliter fa.

Termesztés: A teljes napot vagy a könnyű félárnyékot kedveli, és védett helyet, mentesen a kiszárító téli széltől. A talaj leginkább áteresztő homokos vályogtalaj, tápláló és tartósan enyhén nedves, pH-értéke kb. 5,5–7,0. A konténeres növényeket márciustól novemberig lehet ültetni, a földlabdás növényeknél tavasszal vagy ősszel ajánlott. Az ültetés után rendszeres öntözés és mulcsozás ajánlott, mivel a fajta rosszul tűri a gyökérzóna hosszan tartó kiszáradását, ugyanakkor a nedvesebb talajt is elviseli, ha jól vízelvezető. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő komposzt vagy lassan oldódó műtrágya a tűlevelűek számára. A metszést általában nem végzik, csak az elhalt ágakat távolítják el. Az európai termesztői katalógusok szerint a fagytűrés nagyjából -12 °C, jó gyökeresedés után védett mikroklimában rövid ideig akár -18 °C-ot is elviselhet. Magyarországon a termesztés főleg a melegebb vidékeken és városi kertekben sikeres, a fiatal ültetvények gyakran igényelnek téli takarást és gyökérvédelmet. Csoportokban kb. 8–10 m távolságot tartanak, és számolni kell azzal, hogy a fa nem tolerálja a tömörödött talajt és a hosszan tartó burkolást a gyökérzónában. Nehéz, rosszul vízelvezető talajokon gyökérrothadás veszélye áll fenn, szárazságban takácsatkák jelenhetnek meg, a megelőzés a egyenletes nedvesség és a szellős hely. Jól tűri a szokásos szelet és a vízi területekről érkező szelet is, problémás főként a kiszárító szél. A fiatal növények csak fiatalon mutatkoznak meg edényben, az edényt télire szigetelni kell, és a szubsztrátumot nem szabad teljesen kiszárítani. A régebbi tűlevelek belső lehullása tavasszal a örökzöld tűlevelűeknél természetes.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.02.13.