Örökzöld tatárvirág 'Appen Etz' Iberis sempervirens 'Appen Etz'

Termék részletes leírása

Örökzöld tatárvirág 'Appen Etz' - talajtakaró, tövénél fásodó évelő a keresztesvirágúak családjából. A faj Dél-Európából és Észak-Afrika szomszédos területeiről származik, ahol napos, köves lejtőkön, gyakran mészkövön nő. Az 'Appen Etz' kultivár kompakt párnákat nevel, amelyek általában 15–20 cm magasak és 30–40 cm szélesek, keskeny, sötétzöld, fényes levelei télen is zöldek maradnak. Áprilisban és májusban a levelek fölé lapos, lekerekített, akár kb. 7 cm átmérőjű virágzatok emelkednek, amelyek apró fehér virágokból állnak, jellegzetesen aszimmetrikus sziromlevelekkel. A virágok nektárt és virágport kínálnak a tavaszi beporzóknak. A növény nem mérgező, így jól alkalmazható a kert terasz vagy utak közelében lévő részein is. Kompozíciókban jól társítható pázsitviolával (Aubrieta), ikravirággal (Arabis) és alacsony díszfüvekkel kavicsos ültetésekben, ahol tiszta fehér színe érvényesül. Az örökzöld tatárvirág régebbi, erősebb növekedésű formáival szemben, amelyek lazább kis bokrokat alkothatnak, az 'Appen Etz' alacsony, szabályos szegélyt tart, és nem igényel támasztást. Alacsony támfalon áthajolva vagy az ágyás elején is mutatós, ahol tavaszi világos vonalként hat. Illata általában jelentéktelen. Kiváló választás igénytelen, hosszú távon hatásos ültetésekhez. 

Termesztés: Teljes napon, szélvédett helyen és gyorsan elvezető talajban válik be. Legjobban kavicsos vagy homokos vályogtalajban fejlődik, gyakran mészkő hozzáadásával, kb. 6,8–8,2 pH mellett. Öntözésre főként ültetés után van szükség, később a növény a szárazabb időszakokat jobban tűri, mint a tartósan nedves talajt. Edényben általában drénréteget és kaviccsal lazított közeget használunk, az öntözést úgy végezzük, hogy a földlabda két öntözés között kiszáradjon. A trágyázás mértékletes legyen, a tavaszi enyhe tápanyag-utánpótlás alkalmasabb, mint a nagy nitrogénadag, amely laza növekedést okoz. Virágzás után általában a hajtásokat enyhén visszavágjuk, hogy a párna besűrűsödjön és megtartsa kompakt formáját, illetve az elnyílt virágzatokat a rendezettebb megjelenés érdekében eltávolítjuk. A növényeket leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptember–októberben ültetjük, a konténeres növények fagymentes talajban márciustól októberig ültethetők. Az ajánlott tőtávolság 25–30 cm, ami nagyjából 11–16 tőnek felel meg négyzetméterenként. Hazai viszonyok között körülbelül −22 °C-ig fagytűrő, érzékenyebb lehet azonban a téli túlzott nedvességre és a hó nélküli fagyokra, ilyenkor jót tesz a könnyű fenyőgallyas takarás és a kavicsos drénmulcs, amely csökkenti a gyökérnyak befülledését. A betegségek közül pangó víz esetén gyökérnyakrothadás, kötött, savanyú talajon pedig káposztagyökérgolyva is előfordulhat, a kártevők közül főként levéltetvek a fiatal hajtásokon és tavasszal csigák. Olyan helyeken, ahol télen tartósan áll a víz, a megemelt ágyás vagy a drénezett kavicságyás válik be.

Szerző: Kristýna | Revízió: 28.01. 2026