Örökzöld tatárvirág 'Schneeflocke' Iberis sempervirens 'Schneeflocke'

Termék részletes leírása

Örökzöld tatárvirág 'Schneeflocke' - syn. 'Snowflake'. A keresztesvirágúak családjába tartozó örökzöld évelő, amely Dél-Európában sziklás lejtőkön, sekély, gyakran meszes talajokon honos. A 'Snowflake' fajtát tiszta fehér tavaszi virágzásáért és szilárd, párnás növekedési formájáért becsülik. A tövek számos rövid hajtást fejlesztenek keskeny, bőrszerű levelekkel, amelyek télen is zöldek maradnak. Tavasszal, általában áprilistól, a lomb fölé virágos szárak emelkednek 5–10 cm-es lapos sátorozó fürtökkel, amelyek apró, négytagú virágokból állnak. Virágzáskor az állomány gyakran egységes fehér felületté olvad össze, amelyet a sötétebb lomb tovább kiemel. A virágok vonzók a méhek és más beporzók számára, az ágyásban pedig világos átmenetet képeznek a tavaszi hagymás növények és a nyári évelők között. A 'Snowflake' jól társítható levendulával, varjúhájakkal, szürke levelű ürmökkel, kakukkfüvekkel vagy alacsony díszfüvekkel, ahol kiemeli a szárazságkedvelő ültetés jellegét. Kifejlett korában általában 20–30 cm magasra és 40–80 cm szélesre nő, a szélesség a szárazság mértékétől és a talaj vízáteresztő képességétől függ. A szokásos fehér típusokhoz képest a fajta virágzása kiegyenlítettebb, és szabályosabb szegélyt alkot.

Termesztés: Hazai viszonyok között a legfontosabb a napos termőhely és a gyorsan kiszáradó talaj. Jó vízáteresztő, kaviccsal vagy zúzott kővel kevert, inkább semleges vagy meszes, 6,5–8,0 pH-jú közeg ajánlott. Kötöttebb talajon beválik a kiemelt ágyás és a kavicsmulcs, amely mérsékli a téli túlnedvesedést és a levelek szennyeződését. Öntözésre főként ültetés után van szükség, később a növény a szárazságot jobban tűri, mint a tartós nedvességet. A trágyázás mértékletes, elegendő tavasszal komposztot vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú tápanyagot adni. Elvirágzás után gyakran enyhén visszavágják az elnyílt szárakat, így a tő kompakt marad, és jobban besűrűsödik. A beérett növények fagytűrése kb. -28 °C-ig terjed, gyenge pontja a fagy és a pangó víz együttes hatása. Ültetése márciustól októberig lehetséges, kb. 30–35 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként mintegy 8–11 növénynek felel meg. A lehetséges problémák közé tartozik tartós nedvesség esetén a gyökérnyaki rothadás és a levélfoltosság, kivételesen levéltetű a fiatal hajtásokon. Edényben nagyon jó vízáteresztő közeg és télen a tartós eső elleni védelem ajánlott, mert a gyökerek a túlnedvesedésre érzékenyebbek, mint a hidegre. Kezdőknek hasznos tudni, hogy az egészséges tövek több fényt igényelnek, mint tápanyagot, félárnyékban a hajtások megnyúlnak, a virágzás pedig ritkásabb.

Szerző: Kristýna | Revízió: 08.01. 2026