Orostachys spinosa Orostachys spinosa

Termék részletes leírása

Orostachys spinosa - rendkívül igénytelen sziklakerti növény. A botanikai irodalom leggyakrabban Orostachys spinosa néven említi. A varjúhájfélék családjába tartozó pozsgás évelő. C. Linné 1753-ban Cotyledon spinosa néven írta le, később sorolták át az Orostachys nemzetségbe. A természetben napos, szeles termőhelyeken nő Kelet-Európától és a Dél-Uráltól Szibérián át Mongóliáig, Észak-Kínáig és Koreáig. Jellemző élőhelyei a kavicsos hordalékok, a sziklakibúvások és a száraz sztyeppék. Alacsony, párnaszerűen összetömörülő rozettákat fejleszt, kétféle levéllel. A téli rügy szorosan zárt. A nyári levelek húsosak, szürkészöldek vagy ezüstöskékek, csúcsukon fehéres, porcos tüske ül. Az egyes rozetták általában 5–10 cm magasra és 6–10 cm szélesre nőnek. Az idősebb növényeken nyáron 15–30 cm-es száron sűrű füzérben jelennek meg az apró virágok, többnyire krémfehér vagy halványsárga színben. A rozetták monokarpikusak, a virágzat kifejlesztése után fokozatosan elhalnak. Az állomány azonban a sarjrozettákkal folytatódik, így az ültetés évek múltán is kiegyensúlyozott képet mutat. Kövek között, vályúkban és ágyások száraz szegélyén érvényesül. Rozettáinak finom geometriája jól kiegészíti a kövirózsákat, varjúhájakat, ternyéket, kőtörőfüveket és alacsony csenkeszeket. Virágait apró beporzó rovarok látogatják, fő díszét mégis a levelek szerkezete adja.

Termesztés: A teljes napot és a szélvédett helyet kedveli, ahol télen nem gyűlik össze a víz, és az olvadékvíz gyorsan elfolyik. A legfontosabb a nagyon jó vízáteresztő talaj, magas kavics- vagy durvahomok-tartalommal. Kavicsos ágyásokban a felszíni kavicstakarás is segít, edényben pedig vízelvezető réteg ajánlott. A pH semleges körüli legyen, a közeg inkább sovány. Öntözésre csak ültetés után és tartós nyári szárazságban van szükség, mert a rozetták a leveleikben raktározzák a vizet. A túlöntözés viszont rothadáshoz vezet, különösen télen. A trágyázás általában egy tavaszi, enyhe adagra korlátozódik. A túl tápdús talaj laza növekedést okoz, a tömör forma és a sarjképzés rovására. Metszést nem igényel. Virágzás után csak az elszáradt virágfüzért, illetve az elhalt rozetta maradványait távolítjuk el. Márciustól októberig ültethető. Az idősebb rozetták leggyakrabban júniustól augusztusig virágoznak. Száraz télen nagyjából -20 és -30 °C között fagytűrő. Edényben érzékenyebb az átfagyásra és a tartós téli nedvességre, ezért esővédő tetőt vagy védett, hűvös helyen történő teleltetést igényel. A betegségek közül főként a rothadások fordulnak elő, a kártevők közül csak kivételesen a levéltetű a virágszáron. Tavasztól nyár végéig sarjak leválasztásával könnyen szaporítható. Felületi telepítéskor 15–20 cm-es tőtávolság ajánlott, ez nagyjából 25–44 növényt jelent négyzetméterenként.

Szerző: Nikol | Revízió: 3.2. 2026