Orvosi bazsarózsa 'Anemoniflora' Paeonia officinalis 'Anemoniflora'

Termék részletes leírása

Orvosi bazsarózsa 'Anemoniflora' - az 'Anemoniflora' törpe fajta a régi kerti kultivárok közé tartozik, a kínálatban gyakran 'Anemoniflora Rosea' néven is szerepel, és olykor az orvosi bazsarózsa történeti fajtakörei között is felbukkan. Alacsony, felálló tövet nevel mélyen szeldelt, sötétzöld levelekkel, amelyek tavasszal néha vöröses árnyalatúak. A kifejlett növény általában 30–40 cm magas és 40–50 cm széles, tápanyagban gazdag talajban 50 cm körüli magasságot is elérhet. Májusban és júniusban erős szárakon nyílnak a szellőrózsára emlékeztető virágok, peremükön széles sziromlevelekkel, közepükön keskeny, sziromszerű porzókból álló sűrű bóbitával. Színük a mély rózsaszíntől a rózsásvörösig terjed, a virágok többnyire illatosak és vágott virágnak is alkalmasak. A telt és félig telt formák kevesebb virágport kínálnak a beporzóknak, mint az egyszerű virágú bazsarózsák, a kompozíciókban azonban jól érvényesülnek tavaszi hangsúlyként rózsák, zsályák és gólyaorrok között. Lenyelve enyhén mérgező. A népi gyógyászatban a fajnál egyes sötét virágú fajták sziromleveleinek felhasználását említik, amelyek festékanyagokat és nyálkaanyagokat tartalmaznak, a kertészeti gyakorlatban azonban az 'Anemoniflora' fajtát elsősorban díszértékéért becsülik.

Termesztés: A teljes napot vagy enyhe félárnyékot és a szélvédett helyet kedveli, mert a nagy virágok esőben elnehezülhetnek. Legjobban mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő talajban fejlődik, amelynek pH-ja kb. 6,5–7,5. Agyagos talajban ajánlott a vízelvezető réteg és kavics bekeverése, könnyű talajban viszont a több komposzt. Az öntözés főként az ültetést követő első két évben fontos, begyökeresedés után elviseli a rövid szárazságot, a hosszan tartó aszály azonban kisebb virágokat eredményez. Ültetése tavasszal vagy ősszel történik, oltott növényeknél ajánlott az oltási helyet kb. 10–15 cm-rel a felszín alá helyezni, hogy a növény idővel saját gyökereket fejlesszen. A trágyázás mértékletes, tavasszal beválik a lassan oldódó, magasabb kálium- és foszfortartalmú trágya, a nitrogénnel való túltrágyázás laza, puha növekedést okoz. A metszés virágzás után a száraz vagy elfagyott hajtások eltávolítására korlátozódik, alakításra általában nincs szükség. A beérett növények fagytűrése a gyakorlatban kb. -25 °C-ig terjed, a bimbókat a késő tavaszi fagyok károsíthatják, ezért segít a szélvédett hely és az enyhe téli takarás. Esős tavaszokon szürkepenész vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezért értékes a jól szellőző termőhely és a nem túl nedves talajtakarás, amely nem érintkezik közvetlenül a szárak tövével. Az ajánlott tőtávolság kb. 1,2–1,5 m a választott kompozíciótól függően. Edényben csak megfelelő mélység, rendszeres öntözés és a gyökérlabda téli fagyvédelme mellett érvényesül.

Bővebben: A bazsarózsák termesztési útmutatója

Szerző: Nikol | Revízió: 4.2. 2026