Orvosi vérfű 'Red Sunset' Sanguisorba officinalis 'Red Sunset'

Termék részletes leírása

Orvosi vérfű 'Red Sunset' - látványos évelő, kifejező esztétikai értékekkel. A 'Red Sunset' jellegzetessége a sok apró vörös virágból álló kúpos virágzat. A 'Red Sunset' kerti szelekció, amelyet Piet Oudolf holland tájépítész nevéhez kötnek, és telt sötétvörös–borvörös virágfejecskéiért becsülnek, amelyek elvirágzás után is díszítenek. Tömör tövet nevel középzöld, páratlanul szárnyalt levelekkel és szinte lomb nélküli, elágazó szárakkal. Virágzáskor mintegy 60–80 cm magasra és 40–60 cm szélesre nő. Júniustól augusztusig hozza karcsú, hengeres, kb. 3–5 cm-es fejecskéit, amelyek feltűnő porzójú apró virágokból állnak, ettől a virágzat finoman „pihés” hatású. A virágok nektárt és virágport is kínálnak, a nyári kert kiemelkedő méhlegelő növényei közé tartoznak, a poszméheket és a lepkéket is vonzzák. A fejecskék vázában és szárazkötészetben is jól tartanak, illatuk jellegtelen. A növény nem tüskés és nem mérgező, inkább textúrájával, mint virágtömegével hat, sötét pontként a réti fényben. Rizómája főként cserzőanyagokat és egyéb fenolos vegyületeket tartalmaz, ezért a fajnak hagyományos helye volt a gyógynövényismeretben, egészségügyi állítások nélkül.

Termesztés:  Teljes napot vagy enyhe félárnyékot és nyáron is üde talajt igényel. Legjobb számára a jó humuszellátottságú vályog- vagy agyagtalaj, de működő vízelvezetéssel, hogy télen ne álljon víz a gyökereknél. Az ajánlott pH kb. 6,5–8,0, az enyhén lúgos talajt is jól tűri. Öntözésre főként ültetés után és tartós szárazságban van szükség, a lenyírt fűből vagy komposztból készült mulcs segít megőrizni a nedvességet és kiegyenlíti a talaj hőmérsékletét. A trágyázás legyen mérsékelt, túl tápdús talajon a szárak megpuhulhatnak, és esőben támasztást igényelhetnek. Márciustól októberig ültethető, kb. 40–50 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként mintegy 4–6 tőnek felel meg. A beállt tövek fagytűrése a gyakorlatban kb. -28 °C-ig terjed. Elvirágzás után a virágszárak visszavághatók, ez mérsékli az önvetést és rendezett tőformát biztosít. Tavasszal a száraz föld feletti részeket eltávolítjuk, a kihajtás keményebb telek után is megbízható. Szaporítása általában tavaszi vagy őszi tőosztással, illetve magvetéssel történik. Betegségek közül sűrű állományban levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, kártevők közül levéltetvek, fiatal növényeken csigák.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026