Orvosi vérfű 'Tanna' Sanguisorba officinalis 'Tanna'

Termék részletes leírása

Orvosi vérfű 'Tanna' - az orvosi vérfű kompakt kerti szelekciója a rózsafélék családjából, amelyet a holland kertész, Piet Oudolf nevéhez kötnek. A faj Európa és Ázsia mérsékelt övének nedvesebb rétjein, árokpartjain és világos erdőszélein honos, ez tükröződik abban is, hogy a frissebb talajt kedveli. A 'Tanna' sűrű, tömör tövet nevel sötétzöld, páratlanul szárnyalt levelekből, a tőlevélrózsa fölött pedig szinte levéltelen, finoman elágazó szárak emelkednek. Ezek végén nyártól rövid, hengeres, sötét borvörös fejecskék jelennek meg, amelyeket feltűnő porzójú apró virágok alkotnak. A virágzat inkább textúrájával hat, mint felületével, és messziről is jól kivehető apró, sötét hangsúlyként a réties fényben. A virágzás általában júniusban kezdődik, és augusztusig vagy szeptemberig tart, legintenzívebben júliusban és augusztusban. A virágok nektárt és virágport is kínálnak, a méhek, poszméhek és lepkék egyaránt szívesen látogatják. Elvirágzás után a fejecskék tartós formában beszáradnak, és télen is díszesek maradnak, ezért a fajta az RHS Award of Garden Merit elismerést is elnyerte. A fejecskék vázában jól tartanak, és szárazcsokrokban is jól mutatnak. A növény nem tüskés és nem mérgező, illata jellegtelen vagy enyhe. A vérfű rizómái csersavakat és más fenolos vegyületeket tartalmaznak, ezért a faj a hagyományos gyógynövényismeretben összehúzó hatású drogként volt ismert, egészségügyi állítások nélkül.

Termesztés: Teljes napot vagy enyhe félárnyékot igényel, valamint olyan talajt, amely nyáron is friss marad. Legmegfelelőbb a jó humuszellátottságú vályog- vagy agyagtalaj, de működő vízelvezetéssel, hogy télen ne álljon víz a gyökereknél. Az ajánlott pH körülbelül 6,5–8,0, az enyhén lúgos talajt is jól tűri. Öntözésre főleg ültetés után és tartós szárazság idején van szükség, a lekaszált fűből vagy komposztból készült mulcs segít megtartani a nedvességet és kiegyenlíteni a talaj hőmérsékletét. A trágyázás legyen mérsékelt, a túl tápdús talajon a szárak megpuhulhatnak, és esőben támasztást igényelhetnek. Márciustól októberig ültethető, 40–50 cm-es tőtávolsággal, ami körülbelül 4–6 növénynek felel meg négyzetméterenként. A beállt tövek fagytűrése a gyakorlatban nagyjából -28 °C-ig terjed. Elvirágzás után a virágzó szárak visszavághatók, így csökken az önvetés, és a tő rendezett marad. Tavasszal a száraz föld feletti részeket eltávolítjuk, a hajtásképzés keményebb telek után is megbízható. Szaporítása általában tavaszi vagy őszi tőosztással, esetleg magvetéssel történik. A betegségek közül sűrű állományban levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül levéltetvek, a fiatal növényeken pedig csigák.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026