Orvosi zsálya 'Purpurascens' Salvia officinalis 'Purpurascens'

Termék részletes leírása

Orvosi zsálya 'Purpurascens' - ezt az évelőt elsősorban lilás árnyalatú, szürkészöld leveleiért kedvelik. A 'Purpurascens' kultivár a hagyományosan termesztett bíborlevelű formák közé tartozik, és kihajtó hajtásainak kontrasztos színezete miatt becsülik. Félcserjés, illatos, kompakt bokrocskát nevel, magassága és szélessége egyaránt kb. 40–60 cm. Levelei hosszúkás elliptikusak, finoman molyhosak, fiatalon borvörös-lilás tónusúak, később fokozatosan szürkészöldre váltanak. Júniustól júliusig a levelek fölött lila és halványlila ajakos virágokból álló füzérek jelennek meg, amelyeket a méhek és más beporzók is felkeresnek. Ehető leveleit frissen és szárítva is használják, jól illik sült zöldségekhez, húsokhoz és hüvelyesekhez, teaként erőteljes illóolajai érvényesülnek. Illata és íze főként illóolaj-tartalmának köszönhető, ezek közé tartozik például a tujon, a cineol és a kámfor, valamint a cserzőanyagoknak és a rozmaringsavnak, amelyeket a növényekben antioxidáns hatásuk miatt gyakran vizsgálnak. Kerti kompozíciókban fűszerágyásokba, mediterrán jellegű kavicsos kiültetésekbe, utak szegélyére és edényekbe ajánlott, ahol levendulával, cipruskával vagy kakukkfűvel társítva mutat jól.

Termesztés:  Teljes napsütést és gyorsan vízelvezető talajt igényel, ideális a kavicsos vagy homokos, vízelvezető réteggel ellátott keverék. Kb. 6,5–8 pH-értékű talajt és meleg, jól szellőző termőhelyet kedvel, ahol a levelek eső után gyorsan felszáradnak. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után jól tűri a szárazságot. A tartós téli pangó víz és a nehéz agyagtalaj ellenben gyöktörvény-rothadáshoz és pusztuláshoz vezet. Magyarországon a magaságyásba vagy kavicsmulcsba ültetés vált be, edényes tartásnál fontos a téli védelem az esőtől, valamint az olvadás és fagy váltakozásától. A trágyázás legyen mérsékelt, kis adag komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú trágya ajánlott, hogy a hajtások ne dőljenek szét és ne rothadjanak. A virágszárak elvirágzás után eltávolíthatók, vagy már megjelenésükkor levághatók, ha a cél a levélrozetta hosszabb élettartama. Jó vízelvezetésű talajon a fagytűrése kb. -20 °C, a fagynál érzékenyebb a téli nedvességre. Leggyakrabban márciustól októberig ültetik, legjobb tavasszal a felmelegedett talajba vagy nyár végén, ősz elején. Ajánlott ültetési távolsága 45–50 cm, ez kb. 4–5 db/m². A vadak kevésbé kedvelik, száraz ágyásokban rendszeres metszés nélkül is megállja a helyét.

Szerző: Nikol | Revízió: 5.2. 2026