Őszi vérfű 'Blackthorn' Sanguisorba officinalis 'Blackthorn'

Termék részletes leírása

Őszi vérfű 'Blackthorn' - mutatós, hosszú életű évelő a rózsafélék családjából, Eurázsia mérsékelt övében elterjedt. A természetben nedves réteken, forrásos helyeken és lápok szélén nő, ahol a nedvesség rövid kiszáradással váltakozik, gyakran magasabb mésztartalmú talajokon is. A 'Blackthorn' kerti szelekció, amelyet gyakran a holland tájépítészhez, Piet Oudolfhoz kapcsolnak. Karcsú, sötét bíborvörös virágfejecskéiért és áttetsző sziluettjéért értékelik. A páratlanul szárnyalt, középzöld levelekből álló tőlevélrózsából elágazó, erős, helyenként vöröses árnyalatú szárak nőnek, amelyek virágzáskor nagyjából 1,2–1,6 m magasak. A kifejlett tő szélessége 0,5–0,7 m, a növény rövid rizómáival lassan terjed. A virágzatot mintegy 3–6 cm-es, keskeny, hengeres fejecskék alkotják, amelyek feltűnő porzójú apró virágokból állnak, színük a borvöröstől a csaknem feketés bíborig terjed. Júliustól szeptemberig nektárt és virágport kínálnak, a méhek, poszméhek és lepkék egyaránt felkeresik. A fejecskék elvirágzás után is megtartják színüket, így a növény őszig díszít, vázában is jól mutat, illata nem jelentős. Az ültetésekben természetesen kapcsolódik a díszfüvekhez, kasvirágokhoz, legyezőfüvekhez, szibériai nőszirmokhoz vagy más vérfüvekhez.

Termesztés:  Napos vagy enyhén félárnyékos termőhelyet és nyáron is üde talajt igényel. A legmegfelelőbb a jó humuszellátottságú vályog- vagy agyagtalaj, működő vízelvezetéssel, hogy télen ne álljon víz a gyökereknél. Az ajánlott pH nagyjából 6,5–8,0, az enyhén lúgos talajokat is jól tűri. Öntözésre főként ültetés után és tartós szárazságban van szükség, a lenyírt fűből vagy komposztból készült mulcs segít megőrizni a nedvességet és kiegyenlíti a talaj hőmérsékletét. A trágyázás legyen mérsékelt, túl tápdús talajon a szárak megpuhulhatnak, és esőben támasztást igényelhetnek. Márciustól októberig ültethető, 40–50 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként körülbelül 4–6 tőnek felel meg. A beérett tövek fagytűrése a gyakorlatban mintegy -28 °C-ig terjed. Elvirágzás után a virágszárak visszavághatók, ez korlátozza az önmagvetést és rendezett megjelenést ad a tőnek. Tavasszal eltávolítjuk a száraz föld feletti részeket, a kihajtás keményebb telek után is megbízható. Szaporítása általában tőosztással történik tavasszal vagy ősszel, esetleg magvetéssel. A betegségek közül sűrű állományban levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül levéltetvek, fiatal növényeken csigák.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026