Őszi vérfű 'Maartjes Merlot' Sanguisorba officinalis 'Maartjes Merlot'

Termék részletes leírása

Őszi vérfű 'Maartjes Merlot' - mutatós vérfűfajta, amelyet szép virágaiért és sötét leveleiért értékelnek. A 'Maartjes Merlot' a holland faiskolai hagyományból származó kerti szelekció, a szakirodalomban 'DJHC 143' munkanéven is előfordul. Évelő tövet nevel, páratlanul szárnyalt, finoman fűrészes, sötétzöld levelekből álló tőlevélrózsával. Ebből elágazó, erős szárak nőnek, amelyek virágzáskor általában 100–130 cm-esek, kedvező körülmények között akár kb. 150 cm-esek. A tő szélessége nagyjából 60–90 cm, rövid rizómákkal lassan terjed. Június végétől egészen szeptemberig keskeny, hengeres, 3–6 cm-es fejecskéket hoz apró, sötét borvörös virágokkal és feltűnő porzókkal. A virágok nektárt és virágport is adnak, ezért a méhek, poszméhek és lepkék is felkeresik, illatuk viszont nem jellegzetes. A fejecskék elvirágzás után is megtartják színüket, így a növény őszig jól látható marad, és vázában is mutatós. A faj a hagyományos gyógynövényismeretből is ismert, rizómái főként cserzőanyagokat és más fenolos vegyületeket tartalmaznak, amelyeket a növényekben gyakran vizsgálnak antioxidáns hatásuk miatt, egészségügyi állítások nélkül. Kompozíciókban természetesen illeszkedik díszfüvekhez, kasvirágokhoz, legyezőfüvekhez vagy szibériai nősziromhoz, és finom függőleges hangsúlyokat ad.

Termesztés:  Teljes napot vagy enyhe félárnyékot és nyáron is üde talajt igényel. Legjobb számára a jó humuszellátottságú vályog- vagy agyagtalaj, működő vízelvezetéssel, hogy télen ne álljon víz a gyökereknél. Az ajánlott pH kb. 6,5–8,0, az enyhén lúgos talajt is jól tűri. Öntözésre főleg ültetés után és hosszabb szárazság idején van szükség, a lekaszált fűből vagy komposztból készült mulcs segít megőrizni a nedvességet és kiegyenlíti a talaj hőmérsékletét. A trágyázás mérsékelt legyen, túl tápdús talajon a szárak megpuhulhatnak, és esőben támasztékot igényelhetnek. Márciustól októberig ültethető, kb. 40–50 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként nagyjából 4–6 növénynek felel meg. A kifejlett tövek fagytűrése a gyakorlatban kb. -28 °C-ig terjed. Elvirágzás után a virágszárak visszavághatók, ami csökkenti az önvetést és rendezetten tartja a tövet. Tavasszal eltávolítják a száraz földfeletti részeket, a növény keményebb telek után is megbízhatóan kihajt. Szaporítása általában tavaszi vagy őszi tőosztással, esetleg magvetéssel történik. Betegségek közül sűrű állományban levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, kártevők közül levéltetvek, fiatal növényeken csigák is.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026