Őszi vérfű Sanguisorba officinalis

Termék részletes leírása

Őszi vérfű - a rózsafélék családjába tartozó évelő, amely az északi félteke mérsékelt övében elterjedt. A természetben nedves réteken, forrásvidékeken és lápok szélén nő, gyakran meszes talajokon is, ahol a nedves időszakokat rövid kiszáradás váltja. A kertben tömör tövet nevel páratlanul szárnyas levelekből álló tőlevélrózsával, amelyből szinte lomb nélküli, elágazó szárak emelkednek ki. A levelek középzöldek, finoman fogazottak, tavasszal üde hatásúak, és nyugodt hátteret adnak a virágoknak. A kifejlett növény általában 70–100 cm magasra és 40–60 cm szélesre nő. Júniustól szeptemberig mintegy 2–4 cm hosszú, hengeres virágfejeket hoz, amelyek apró, sötétvörös és borvörös közötti, feltűnő porzójú virágokból állnak. A virágok nektárt és virágport is kínálnak, ezért a méhek, a poszméhek és a lepkék, köztük a réti élőhelyekhez kötődő fajok is szívesen látogatják. A virágzat elvirágzás után is megtartja formáját, így vágott virágként is hasznosítható, és szárított díszfüvekkel készült kötészeti munkákban is dekoratív. A kompozíciókban természetes hatást kelt, jól társítható kerti nádtippannal, szibériai nősziromral, legyezőfüvekkel, csabaire vérfűvel vagy margarétákkal. A növény nem tüskés és nem mérgező, inkább finom textúrájával és virágfejei színével tűnik ki. Rizómái csersavakat, szaponinokat és flavonoidokat tartalmaznak, ezért a vérfüvet összehúzó jellege miatt hagyományosan a gyógynövényhasználatban is alkalmazták, egészségügyi állítások nélkül.

Termesztés:  Teljes napot vagy enyhe félárnyékot igényel, valamint olyan talajt, amely nyáron is üde marad. Legjobb számára a jó humuszellátottságú vályog- vagy agyagtalaj, működő vízelvezetéssel, hogy télen ne álljon pangó víz a gyökereknél. Az ajánlott pH nagyjából 6,5–8,0, az enyhén lúgos talajokat is jól tűri. Öntözésre főként ültetés után és tartós szárazság idején van szükség, a lekaszált fűből vagy komposztból készült talajtakarás segít megőrizni a nedvességet és kiegyenlíti a talaj hőmérsékletét. A trágyázás legyen mérsékelt, a túlságosan tápdús talajon a szárak megpuhulhatnak, és esőben támasztásra szorulhatnak. A növényeket márciustól októberig ültetjük 40–50 cm-es tőtávolságra, ami négyzetméterenként körülbelül 4–6 tőnek felel meg. A beérett tövek fagytűrése a gyakorlatban nagyjából -28 °C-ig terjed. Elvirágzás után a virágszárak visszavághatók, hogy csökkenjen az önvetés és rendezett maradjon a tő. Tavasszal eltávolítjuk az elszáradt föld feletti részeket, a kihajtás keményebb telek után is megbízható. Szaporítása általában tőosztással történik tavasszal vagy ősszel, esetleg magvetéssel. A betegségek közül sűrű állományban levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül levéltetvek, a fiatal növényeken esetleg csigák.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026