Páfrányfenyő 'Epiphylla' Ginkgo biloba 'Epiphylla'

Termék részletes leírása

Páfrányfenyő 'Epiphylla' - valódi botanikai ritkaság és az egyik legkülönlegesebb fajta. Ez a lombhullató fa az „élő kövületek” lenyűgöző képviselője. A kertben közepes erősséggel növekszik, kifejlett korában 3–5 méter magasra nő. Fiatalon inkább szabálytalan, szétterülő habitusú, idővel azonban egyedi és festői koronát formál, amely minden növényismerő figyelmét azonnal megragadja. Ami ezt a páfrányfenyőt igazán kivételessé teszi, az rendhagyó termésképzése, amelyről a nevét is kapta. Nőivarú fajtáról van szó, amelynél szeptember és október folyamán a termések közvetlenül a levéllemezből vagy a levélnyélből fejlődnek. Ez az oyamaboke nevű jelenség világszerte egyedülálló, és a fát élő kuriózummá változtatja. A levelek jellegzetesen legyező alakúak, mélyzöldek és bőrneműek. Április és május folyamán feltűnés nélkül virágzik, ilyenkor apró nővirágok jelennek meg, amelyek beporzásához a közelben hímivarú páfrányfenyőre van szükség. A fa őszi átváltozása lélegzetelállító. Október és november során levelei hihetetlenül tiszta, ragyogó sárga árnyalatot öltenek, amely a kertben szinte világít. A termések teljes érettségükben sárgásbarnák, és jellegzetes illatukról ismertek. A páfrányfenyő rendkívüli ellenálló képességéről és hosszú élettartamáról híres: -30 °C-ig teljesen fagytűrő, nem támadják kártevők és betegségek, a szennyezett városi levegőt és a szárazságot is kiválóan tűri. Közepes termetének és teljesen egyedülálló termésképzésének köszönhetően ideális exkluzív szoliter olyan kertekbe, ahol a tulajdonosok értékelik a botanikai különlegességet és azt a történetet, amely ehhez az ősi fajhoz kapcsolódik.

Termesztés: A teljes napot kedveli, félárnyékban is fejlődik, ám őszi színeződése ott kevésbé látványos. Jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy vályogtalajt igényel, az enyhén savanyútól a lúgosig, nagyjából pH 5,5–8,0 között, a tartós pangó víz nem kedvez neki. Ültetés után az első egy-két szezonban fontos a rendszeres öntözés, begyökeresedés után a páfrányfenyő általában a hosszabb száraz időszakokat is elviseli. Tápanyagigénye mérsékelt, tavasszal komposzt vagy díszfákhoz való lassan oldódó trágya adható, a túlzott nitrogéntrágyázás az erős hajtásnövekedést segíti a beérés rovására. A metszés többnyire a fiatalkori alakító metszésre, valamint a száraz és keresztező ágak eltávolítására korlátozódik, mivel a korona természetesen formálódik. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, legalkalmasabb a tavasz és a kora ősz, fiatal facsemetéknél általában támaszkaró is szükséges. Edényben főként fiatal korában nevelhető, jó vízelvezetéssel és az edény téli szigetelésével. Fagytűrését a gyakorlatban nagyjából -30 és -35 °C közöttire teszik, az idősebb példányok ennél alacsonyabb hőmérsékletet is elviselnek. A tőtávolság az ültetés céljától függ, kertben általában legalább 5–8 m más fáktól és épületektől, fasorban nagyjából 6–8 m.

Szerző: Kamila | Revízió: 19. 2. 2026