Páfrányfenyő 'Lilo' Ginkgo biloba 'Lilo'

Termék részletes leírása

Páfrányfenyő 'Lilo' - kompakt növekedésű kultivár, amely a ma is élő legősibb fás növénynemzetségek egyikéhez tartozik. A faj Kínából származik, és a páfrányfenyőfélék családjának egyetlen ma élő képviselője. A 'Lilo' kultivár eredete és nemesítője a hozzáférhető szakmai nyilvántartásokban nem dokumentált megbízhatóan, ezért célszerűbb a megfigyelt tulajdonságaiból kiindulni. Megjelenése a jól ismert törpe 'Mariken' fajtára emlékeztet, sűrűbb, lassan gyarapodó koronát nevel, és főként ott ajánlott, ahol az alapfaj idővel túl sok helyet foglalna el. Tájékoztató jelleggel kb. 1–1,5 m magas és 1–1,5 m széles koronával lehet számolni, az oltott növények teljes magasságát azonban az oltási hely magassága és a nevelési mód is befolyásolja. Jellegzetességei a bőrnemű, legyező alakú levelek, amelyek közepén gyakran sekély bemetszés látható. Tavasszal világoszölden hajtanak, nyáron friss zöldek vagy világoszöldek, ősszel pedig feltűnő aranysárga árnyalatokba váltanak. Leveleit rendszerint viszonylag rövid idő alatt hullatja le. A páfrányfenyő ivarszervei jelentéktelenek, általában áprilistól májusig jelennek meg. A 'Lilo' szoliterként érvényesül igazán előkertben, kisebb kertben, terasz mellett vagy nagyobb edényben. Jól társítható alacsony tűlevelűekkel, juharokkal, díszfüvekkel és talajtakaró évelőkkel.

Páfrányfenyő - a Ginkgo biloba napjainkban igen népszerű fa, amelynek gyökerei mélyen a múltba nyúlnak, és a legősibb ma is létező fák közé tartozik. Közép- és Kelet-Kínából származik, ma azonban az egész világon elterjedt. Akár 25 m magasra is megnő, növekedése viszonylag lassú. Fiatalon keskeny, gúla alakú, később koronája szélesedni kezd. Jellegzetes levelei két karéjra tagolódnak. A levelek az év nagy részében élénk, borsózöld színűek, ősszel azonban ragyogó sárgára színeződnek, ami csodás őszi megjelenést kölcsönöz a fának. Leveleit szimbolikus jelentésük és gyógyhatásuk miatt is ismerik. A Ginkgo biloba kétlaki fa, vagyis léteznek hím- és nőivarú egyedek. A hímivarú fák megnyúlt kúp alakú habitust alakítanak ki, a nőivarú fák alacsonyabbak és szétterülők. A nőivarú fák csonthéjas termésre emlékeztető, húsos maghéjú magot hoznak. Ez a fa nemcsak történelmi jelentőségéről ismert, hanem a hosszú élet, az ellenálló képesség és az erő jelképének is tartják. A kertekben díszítőértéke és vonzó, rendkívül érdekes formájú levelei miatt alkalmazzák. Ellenálló képessége és szimbolikus jelentése révén a kertépítészet és a botanika kedvelt eleme világszerte.

Termesztés: A teljes napot kedveli, félárnyékban is megél, ott azonban az őszi színeződés rendszerint kevésbé kifejezett. A jó vízáteresztő, homokos vályogtól vályogig terjedő, enyhén savanyútól lúgosig terjedő, kb. pH 5,5–8,0 kémhatású talaj megfelelő számára, a tartós pangó vizet nem viseli. Ültetés után az első és második szezonban fontos a rendszeres öntözés, begyökeresedés után a páfrányfenyő általában a hosszabb száraz időszakokat is elviseli. Tápanyagigénye mérsékelt, tavasszal komposzt vagy díszfás növényekhez való lassan oldódó trágya használható, a túlzott nitrogéntrágyázás a beérés rovására buja hajtásnövekedést okoz. A metszés többnyire a fiatalkori alakító metszésre, valamint a száraz és keresztező ágak eltávolítására korlátozódik, mivel a korona természetes módon alakul ki. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, legalkalmasabb a tavasz és a kora ősz, fiatal facsemetéknél általános a karózás. Edényes nevelése főleg fiatal korban lehetséges, jó vízelvezetéssel és az edény téli szigetelésével. Fagytűrését a gyakorlatban kb. -30 és -35 °C között adják meg, az idősebb egyedek még alacsonyabb hőmérsékletet is elviselnek. A tőtávolságot az ültetés céljához igazítjuk, kertben általában legalább 5–8 m-re más fáktól és épületektől, fasorban kb. 6–8 m-es távolsággal.

 Szerző: Jana | Revízió: 04.09.2026