Páfrányfenyő 'Mariken' Ginkgo biloba 'Mariken'

Termék részletes leírása

Páfrányfenyő 'Mariken' - a páfrányfenyő törpe, nagyon lassan növő fajtája, amelyet tömör, gömb alakú koronája, jellegzetes legyező alakú levelei és feltűnő aranysárga őszi lombszíne miatt kedvelnek. Nevét Mariken van Nieumeghenről, egy régi holland legenda alakjáról kapta. Nagyon lassan, sűrűn és tömören nő, természetes módon lapos vagy széles gömb alakú koronát nevel. Éves hajtásnövekedése nagyjából 5–10 cm. Maga a korona 10 év alatt körülbelül 0,8–1 m magasra és hasonló szélesre nő, idősebb korban mintegy 1–1,5 m magasságot és szélességet is elérhet. Levelei legyező alakúak, bőrneműek, világos- vagy középzöldek, gyakran jellegzetes bevágással, amely a levéllemezt két karéjra osztja. Kisebbek, és a rövid hajtásokon viszonylag sűrűn fejlődnek, így a korona tömör hatást kelt. Ősszel egyenletesen ragyogó aranysárgára színeződnek, és lehullásuk előtt a fafaj egyik leglátványosabb őszi hatását nyújtják. Virágai jelentéktelenek, díszértékük nincs, áprilisban és májusban jelennek meg. A 'Mariken' rendszerint hímivarú fajtaként ismert, így nem fejleszt olyan húsos magokat, amelyek a nőivarú páfrányfenyőkre jellemző kellemetlen szagot árasztanák. Szoliterként jól mutat kisebb kertekben, előkertekben, sziklakertekben, japán és modern kertekben, utak mentén vagy kisebb városi kiültetésekben. A törzsre oltott növények formálisabb kompozíciókba is illenek. Lassú növekedésének köszönhetően a 'Mariken' hosszú ideig nevelhető nagyobb edényekben is teraszon és erkélyen.

Páfrányfenyő - a Ginkgo biloba napjainkban igen népszerű fa, amelynek gyökerei mélyen a múltba nyúlnak, és a legősibb ma is élő fák közé tartozik. Közép- és Kelet-Kínából származik, ma azonban az egész világon elterjedt. Akár 25 m magasra is megnő, növekedése viszonylag lassú. Fiatalon keskeny, gúla alakú, később koronája kiszélesedik. Jellegzetes levelei két karéjra tagolódnak. Az év nagy részében élénk, borsózöld színűek, ősszel azonban ragyogó sárgára váltanak, ami gyönyörű őszi megjelenést kölcsönöz a fának. A levelek szimbolikus jelentésükről és gyógyhatásukról is ismertek. A Ginkgo biloba kétlaki fa, vagyis léteznek hím- és nőivarú egyedei. A hímivarú fák megnyúlt kúp alakú habitust fejlesztenek, a nőivarú fák alacsonyabbak és szétterülők. Termése kisebb, csonthéjasszerű mag. A fa nemcsak történeti jelentőségéről ismert, hanem a hosszú élet, az ellenálló képesség és az erő jelképének is tartják. Kertekben díszértéke és vonzó, különleges formájú levelei miatt ültetik. Ellenálló képessége és szimbolikus jelentése a kertépítészet és a botanika kedvelt elemévé teszi szerte a világon.

Termesztés: A teljes napot kedveli, félárnyékban is nő, ott azonban őszi lombszíne rendszerint kevésbé feltűnő. Jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy vályogtalajt igényel, az enyhén savanyútól a lúgos kémhatásig, körülbelül pH 5,5–8,0 között, a tartós pangó vizet nem tűri. Ültetés után az első egy-két idényben fontos a rendszeres öntözés, begyökeresedés után a páfrányfenyő általában a hosszabb száraz időszakokat is elviseli. Tápanyagigénye mérsékelt, tavasszal komposzt vagy díszfás növényeknek való lassú lebomlású trágya ajánlott, a nitrogénnel való túltrágyázás a buja hajtásnövekedést segíti a beérés rovására. A metszés többnyire a fiatalkori alakító metszésre, valamint a száraz és keresztező ágak eltávolítására korlátozódik, mivel a korona természetes módon formálódik. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, legalkalmasabb a tavasz és a kora ősz, fiatal fáknál általában karót is használnak. Edényes nevelése elsősorban fiatal korban lehetséges, jó vízelvezetéssel és az edény téli szigetelésével. Fagytűrése a gyakorlat szerint körülbelül -30 és -35 °C közötti, az idősebb egyedek még alacsonyabb hőmérsékletet is elviselnek. A tőtávolságot az ültetés céljához igazítják, kertben általában legalább 5–8 m-t hagynak más fáktól és épületektől, fasorban körülbelül 6–8 m-t.

Szerző: Kamila | Revízió: 7. 9. 2026