Páfrányfenyő 'Tubifolia' Ginkgo biloba 'Tubifolia'

Termék részletes leírása

Páfrányfenyő 'Tubifolia' - figyelemre méltó, a gyűjtők által keresett díszkultivár, amely első pillantásra egyedülálló levélalakjával hívja fel magára a figyelmet, hiszen eltér a páfrányfenyő megszokott megjelenésétől. Levelei a szélükön összenőttek és apró, keskeny tölcsérekké vagy csövecskékké pödrődtek, ami az egész növénynek rendkívül finom, szinte légies textúrát kölcsönöz. A levelek a tenyészidőszakban friss zöldek, ősszel élénk aranysárgára változnak, kifejlett korában pedig lassabban növő, kisebb fát vagy cserjét nevel, viszonylag szabálytalan, de laza koronával, amely a nevelés módjától függően általában 3–5 méter magasra nő. A kultivár legfeltűnőbb jellemzője éppen a „csöves” lombozat, amely meglepő vizuális hatást kelt a kertben és nagyon egzotikusnak hat, közelről pedig finom, zöld kelyhekre emlékeztet. A ritka fás szárú növények kedvelői nagyra becsülik, mert újszerű elemet visz a kompozícióba, miközben megőrzi a Ginkgo nemzetség közismert ellenálló képességét, így a városi környezet, a szárazság, a fagy és a kártevők iránti nagyfokú tűrőképességét. A kertépítészetben luxus szoliterként emelt ágyásokban, feltűnő elemként japánkertekben, gyűjteményes ültetések exkluzív részeként vagy teraszokon érdekes dézsás növényként érvényesül, ahol különleges leveleinek minden részlete kitűnik.

Páfrányfenyő - a Ginkgo biloba napjainkban nagyon népszerű fa, amelynek gyökerei mélyen a múltba nyúlnak, és a legősibb ma is élő fák közé tartozik. Közép- és Kelet-Kínából származik, bár mára az egész világon elterjedt. Akár 25 m magasra is megnő, növekedése viszonylag lassú. Fiatalon keskeny, gúla alakú, később koronája szélesedik. Jellegzetes levelei két karéjra tagolódnak. A levelek az év nagy részében ragyogó, borsózöld színűek, ősszel azonban élénksárgára változnak, ami csodás őszi megjelenést kölcsönöz a fának. A levelek szimbolikus jelentésükről és gyógyhatásukról is ismertek. A Ginkgo biloba kétlaki fa, vagyis léteznek hím- és nőivarú egyedek. A hímivarú fák megnyúlt kúp alakú habitust fejlesztenek, a nőivarúak alacsonyabbak és szétterülők. Termése kisebb, csonthéjas termésre emlékeztető mag. A fa nemcsak történeti jelentőségéről ismert, hanem a hosszú élet, az ellenálló képesség és az erő jelképének is tartják. Kertekben díszítőértéke és vonzó, igen érdekes alakú levelei miatt ültetik. Ellenálló képessége és szimbolikus jelentése miatt a kertépítészet és a botanika kedvelt eleme világszerte.

Termesztés: A teljes napot kedveli, félárnyékban is nő, de őszi színeződése ott kevésbé kifejezett. Jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy vályogtalaj felel meg neki, enyhén savanyútól lúgos kémhatásig, körülbelül pH 5,5–8,0 között, a tartós pangó víz nem kedvez neki. Ültetés után az első egy-két évben fontos a rendszeres öntözés, begyökeresedés után a páfrányfenyő általában a hosszabb száraz időszakokat is elviseli. Tápanyagigénye mérsékelt, tavasszal komposzt vagy díszfákhoz való lassú lebomlású trágya alkalmazható, a túlzott nitrogénadagolás az erős hajtásnövekedést segíti a beérés rovására. A metszés többnyire a fiatalkori alakító metszésre, valamint a száraz és keresztező ágak eltávolítására korlátozódik, mivel a korona természetes módon alakul ki. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, legalkalmasabb a tavasz és a kora ősz, fiatal fáknál általában karózást alkalmaznak. Dézsás nevelése főleg fiatal korban lehetséges, jó vízelvezetéssel és az edény téli szigetelésével. Fagytűrését a gyakorlatban körülbelül -30 és -35 °C közé teszik, az idősebb egyedek még alacsonyabb hőmérsékletet is elviselnek. A tőtávolság az ültetés céljától függ, kertben általában legalább 5–8 m más fáktól és épületektől, fasorban körülbelül 6–8 m.

Szerző: Kamila | Revízió: 3. 6. 2026