Pajzslevél Peltiphyllum peltatum

Termék részletes leírása

Pajzslevél - erőteljes, rizómás évelő a kőtörőfűfélék családjából, amely az USA nyugati partvidékéről származik. Észak-Kalifornia és Délnyugat-Oregon hegyi patakjainak partján és ártéri erdeiben nő. Kora tavasszal, még a lombfakadás előtt, a vastag rizómából szőrös virágszárak törnek elő, apró, csillag alakú, rózsaszíntől fehérig terjedő árnyalatú virágokból álló gömbös virágzatokkal. A virágzás hazai viszonyok között leggyakrabban áprilisra esik, hűvösebb fekvésben májusba is átnyúlhat. Elvirágzás után bontakoznak ki a feltűnő, hosszú levélnyelű, pajzs alakú levelek, amelyek gyakran 40–60 cm szélesek és karéjos szélűek. A levéllemezek középzöldek, ősszel gyakran vöröses tónusúra színeződnek. A növény tüskétlen, jellegzetes illata nincs, virágai virágport és nektárt kínálnak a korai beporzóknak. A kertben szoliterként és csoportosan is érvényesül, különösen kerti tavak és patakok mentén, valamint fák árnyékában kialakított évelőágyásokban. Hatásos páfrányokkal, árnyékliliomokkal, kankalinokkal és tollbugákkal társítva, ahol a nagy levelek nyugodt felületet alkotnak és megtartják a talaj nedvességét.

Termesztés: Termesztéséhez az állandóan nedves vagy akár vizes, mélyebb rétegű, humuszos, szerves anyagban gazdag talaj válik be. A talaj kémhatása enyhén savanyú és semleges között lehet, körülbelül pH 5,5–7,2; a magasabb mésztartalom általában nem zavarja, ha a nedvesség biztosított. Félárnyékos és árnyékos termőhelyen egyaránt jól érzi magát, teljes napon főként vízparton és rendszeres öntözés mellett fejlődik szépen, különben a levélszélek megperzselődnek. Ültetése márciustól októberig lehetséges, legelőnyösebb tavasszal vagy kora ősszel. A kifejlett tövek virágzáskor körülbelül 0,9–1,2 m magasak és 1,0–1,5 m szélesek, ezért mintegy 1 m-es tőtávolság ajánlott, nagyjából 1 növény/m². A lombkomposztból vagy komposztból készült talajtakarás segít egyenletesen nedvesen tartani a talajt, nyáron pedig mérsékli a hőmérséklet-ingadozást. A trágyázás legegyszerűbben tavaszi komposztadaggal vagy lassan oldódó évelőtrágyával oldható meg. Elvirágzás után a virágszárakat általában eltávolítjuk, a leveleket őszig a növényen hagyjuk. A növény körülbelül -28 és -30 °C között fagytűrő, érzékenyebbek a korai virágok a késő tavaszi fagyokkal szemben, ezért előnyös a fagyzugoktól mentes, védett mikroklíma. A betegségek közül levélfoltosság, valamint tartós, pangó vizes túlnedvesedés esetén rizómarothadás jelentkezhet, a kártevők közül a meztelencsigák támadják a fiatal leveleket. Szaporítása tavasszal a rizóma tőosztásával történik, az osztott növények egyenletesen nedves talajban általában gyorsabban erednek meg.

Szerző: Nikol | Revízió: 4.2. 2026