Palástfű Alchemilla epipsila

Termék részletes leírása

Palástfű - bájos és rendkívül igénytelen évelő, amely a kertben tömör, rendezett, tőközeli levelekből álló töveket nevel. Szépen karéjos, mélyzöld levelei felszínükön szinte kopaszok, ami tiszta és üde megjelenést kölcsönöz neki. Kifejlett állapotban sűrű, alacsony, 20–30 centiméter magas állományt alkot, amelyből virágzáskor légies, felálló szárak emelkednek ki apró, szerény, sárgászöld virágzatokkal, amelyek finom párafátyolként lebegnek a levelek fölött. Legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy levelein kivételesen jól megtartja az esőcseppeket és a harmatot, ami lenyűgöző, gyöngyszerű hatást kelt, és reggelente különösen díszes. Májustól júliusig virágzik, jó körülmények között a nyár végén gyengébb ismételt virágzásra is képes. Hosszú élettartama, fagytűrése és gyomelnyomó képessége miatt nagyra becsülik, sűrű lombozata ugyanis gyorsan beborítja a felületet. Szárai erősek és felállók, így a növény az egész szezonban rendezett képet mutat. A kertépítészetben ideális talajtakaró növény az ágyások szegélyében, cserjék és fák alá ültetve, illetve finom kiegészítő elemként az évelőkompozíciókban, ahol semleges zöld színe szépen megnyugtatja más növények élénkebb virágait. 

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyen fejlődik jól. Más palástfüvektől eltérően a teljes napot is nagyon jól tűri, ha a talaj megfelelő nedvességtartalma biztosított, félárnyékban pedig megőrzi üde zöld színét és tömörebb habitusát. A sikeres termesztéshez a közepesen kötött, vályog- vagy homokos vályogtalajok ideálisak, amelyek humuszban gazdagok, jó vízáteresztők, ugyanakkor egyenletes nedvességet tartanak. A talaj optimális pH-értéke 5,5–7,5. Alkalmatlanok a tisztán homokos, gyorsan kiszáradó, illetve a tartósan vizenyős, kötött, tömörödő talajok, ahol a gyökerek nem jutnak levegőhöz. Az öntözés legyen rendszeres, különösen ültetés után és a száraz nyári hónapokban. A talaj maradjon folyamatosan enyhén nedves, de ne legyen tartósan túlnedvesedett. Intenzív trágyázásra nincs szükség, a vegetációs időszak elején, kora tavasszal elegendő egy vékony réteg érett komposzt a növények körül, ami elősegíti az új levélrózsák fejlődését és a bőséges virágzást. A metszést főként elvirágzás után (júliusban és augusztusban) végezzük, ekkor ajánlott az egész tövet közvetlenül a talaj felett visszavágni, az elvirágzott szárakkal és az öreg levelekkel együtt. A növény erre nagyon gyors regenerálódással reagál, és néhány hét alatt teljesen új, tiszta, üde zöld levélpárnát nevel, amely egészen télig díszít. Ez a visszavágás egyúttal hatékonyan megakadályozza a kertben az ellenőrizetlen önvetést. A konténeres növények ültetése márciustól októberig lehetséges, a tavaszi és a kora őszi időpont a legalkalmasabb a természetes talajnedvesség optimális kihasználásához. A kifejlett növények fagytűrése kiváló, hazai viszonyok között teljesen megbízható, gond nélkül elviseli a -28 °C-os hőmérsékletet is. Az ajánlott ültetési távolság 25–30 cm, ami négyzetméterenként mintegy 10–12 növénynek felel meg összefüggő, sűrű talajtakaró kialakításához. Edényben, balkonládában vagy vegyes ágyások szélén is nagyon könnyen nevelhető, ha a jó vízelvezetés és a rendszeres vízellátás biztosított.

Szerző: Kamila | Revízió: 3. 6. 2026