Pálmasás Carex muskingumensis

Termék részletes leírása

Pálmasás - évelő, csomós növény a palkafélék családjából, észak-amerikai eredetű. Természetes élőhelyén folyók nedves árterein, elárasztott erdőkben és lápok szélén telepszik meg, innen ered az a képessége, hogy tartósan nedvesebb talajban is megél. Neve az ohiói Muskingum folyóra utal. Kerti hatását a lombja adja: világoszöld, keskeny levelei emeletesen helyezkednek el a szárakon, és messziről apró pálmákra emlékeztetnek. Csomói 60–80 cm magasak és 45–60 cm szélesek, szárai felállók vagy enyhén áthajlók. Júniusban és júliusban a levelek fölé jelentéktelen, zöldesbarna vagy barna füzérkék emelkednek, beérésük után magjaik a madaraknak nyújtanak táplálékot. A növény rövid rizómákkal lassan terjed, helyenként magról is szaporodik, ezért természetes hatású kiültetésekbe, vízfelületek szélére, esőkertekbe és évelőágyásokba szerkezeti elemként is alkalmas. Jól illik a szibériai nősziromhoz, a kaukázusi nefelejcshez, a páfrányokhoz, az árnyékliliomokhoz és a tavaszi hagymásokhoz, amelyekkel elvirágzás után is finoman összeköti az ültetést. Ősszel lombja gyakran sárgás vagy rezes árnyalatúra színeződik, az első fagyok után részben száraz vázként megmaradhat, amely a téli kertben megfogja a fényt. Csokrokban főként levelei érvényesülnek, amelyek függőleges ritmust adnak a kötészeti munkának.

Termesztés:  Humuszos, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt igényel, amely tartósan enyhén nedves, de nem lehet túlnedvesedett. Félárnyékos vagy árnyékos termőhelyen fejlődik a legjobban, ahol megőrzi kompakt növekedését és díszes leveleit, a közvetlen napfény ugyanis megperzselheti a leveleket, vagy azok száradását okozhatja. A trágyázást tavasszal ajánlott elvégezni kis adag kiegyensúlyozott, díszévelőknek való trágyával, szükség esetén komposzttal kiegészítve a növény életerejének és az állomány sűrűsödésének elősegítésére. A metszést tavasszal végezzük, ekkor eltávolítjuk az elöregedett és sérült leveleket, ami elősegíti a növény tiszta, kompakt habitusát. Öntözésre főként ültetés után és hosszabb aszály idején van szükség, a kifejlett növények azonban közepesen tűrik az átmeneti vízhiányt. Több növény ültetésekor körülbelül 30–40 cm-es tőtávolság ajánlott, hogy az állomány gyorsan záródjon, és megőrizze díszítő megjelenését. Fagytűrő, téli takarást nem igényel.

Szerző: Nikol | Revízió: 20.1. 2026