Pántlikafű 'Picta' Phalaris arundinacea 'Picta'

Termék részletes leírása

Pántlikafű 'Picta' - termetes évelő fű szép, tarka levelű fajtája a perjefélék családjából. A faj Európában és Észak-Ázsiában őshonos, Észak-Amerikában is előfordul, leggyakrabban vízfolyások partján, mocsaras területeken, árkokban és nedves réteken. A 'Picta' felálló, helyenként üreges szárakat és gyorsan záródó bokrokat fejleszt ívesen áthajló levelekkel, amelyeken zöld sávok váltakoznak krémfehér csíkokkal. Virágzáskor nagyjából 80–120 cm magas és körülbelül 60–90 cm széles. Júniustól júliusig a levelek fölött keskeny, mintegy 10–20 cm hosszú bugák jelennek meg, amelyek eleinte zöldesek, később szalmabézs színűek, és elszáradva is dekoratívak. Virágai szélbeporzásúak, kifejezett illat nélkül, a fő hatást a levelek kontrasztja és a szilárd sziluett adja. Kompozícióban jól működik átmenetként a vízfelület és a magasabb évelők között, például nősziromfélékkel, legyezőfüvekkel, füzényekkel vagy sásokkal, illetve világos hangsúlyként a természetes hangulatú ültetésekben.

Termesztés: A teljes napot vagy a félárnyékot kedveli, árnyékban az állomány megritkul. Megfelel neki a vályog- és agyagtalaj is, tartósan nedvesebb vagy vizes, de hosszabb aszály idején öntözéssel a hagyományos ágyást is elviseli. Rövid ideig a sekély elárasztást is tűri, nagyon száraz helyen lassabban nő. A talajkémhatás iránt toleráns, általában nagyjából pH 5,5–8 között. Tavasszal márciustól májusig vagy ősszel szeptemberben és októberben ültetjük. Csoportos ültetésnél 40–60 cm tőtávolságot hagyunk, ami négyzetméterenként mintegy 3–6 növénynek felel meg. A trágyázás mérsékelt, termékeny talajban elegendő a tavaszi komposzt vagy lassan ható díszfűtrágya, a túl nagy nitrogénadag a burjánzó terjedést segíti. A kéreg- vagy faaprítékmulcs segít megőrizni a nedvességet, és visszaszorítja a gyomosodást az állomány szélein. Tél végén a száraz szárakat eltávolítjuk, hogy az új lomb érvényesüljön, az idősebb bokrok néhány év után fiatalítás céljából oszthatók. A pántlikafű nagyjából -34 °C-ig fagytűrő, a beérett bokrok hidegebb fekvésben is általában takarás nélkül telelnek. Tartósan sűrű állományban rozsda vagy levélfoltosság jelentkezhet, kártevők inkább csak elvétve fordulnak elő, leggyakrabban levéltetvek. Edényben mélyebb, drénréteggel ellátott cserépben, humuszos közegben és rendszeres öntözéssel fejlődik jól, ami egyúttal a rizómákat is kordában tartja.

Szerző: Nikol | Revízió: 5.2. 2026